Bilincseljek vagy inkább megbeszéljük?

Úgy tűnik, az október 23-i rendőri túlkapásoknak megvan a magyarázatuk. Pszichésen felkészületlenek voltak a fiúk. Most, március idusán ettől nem kell félnünk, hiszen a hírek szerint lelkileg is trenírozták őket. Hogy – teszem azt – hogyan kell viselkedni, ha a pofámba ordítanak, s prostitúcióval vádolják az anyámat, vagy hogy az eseményről tudósító újságíró nem feltétlenül ellenség. Meg hogy a földön fekvőt már ne üssük, mert az ilyesmi nem vált ki szimpátiát.

 Ezek nagyon szép dolgok, bizonyára hasznosak is, bár magam azt vallom, hogy rendőrnek eleve csak egészséges pszichéjű embereket szabadna felvenni. Aki pontosan képes felmérni, hogy mikor és milyen intézkedésre van szükség, s nem az indulatok, hanem az ész vezérli. Ha meg véletlenül nem így történik, akkor ott vannak a parancsnokok. Azokat éppen ilyesmire tartják.

Az én ízlésemhez képest túldimenzionáltak ezek az ügyek. Más alkalommal már írtam arról, hogy mondjuk a minapi athéni vagy rotterdami zavargások során az ottani rendőrök a magyarországinál lényegesen keményebben léptek fel. (Lehet, hogy nem kaptak pszichológiai kiképzést?)

Tényleg nem szereném bagatellizálni ezt az egészet, de nagyon úgy tűnik, hogy az itthoni politikai acsarkodásnak a rendőrség is megissza a levét. Hovatovább az kerül a köztudatba, hogy az egyenruhások először a Magyar Televíziónál duhajkodtak egy sort , míg október 23-án már az egész fővárost végigrandalírozták. 

Meglehet, kissé konzervatív vagyok, de szerintem jobb, ha az adómból  fizett rendőr cselekszik, semmint elgondolkodva megkérdi: most akkor bilincseljek, vagy inkább azt akarja, hogy megbeszéljük.