Beja asszony, szüjjé nekünk kisfijút!

Nagyobb összegben lehetett fogadni arra, hogy nem maradunk Győzike Show nélkül. Azt, hogy meg-meglebegtetik, vége az egésznek, nem kell komolyan venni, az is a koreográfia része. Amíg a nézettségi adatok indokolják, Gáspárék részei lesznek sokak életének.

Márpedig a család mindennapjainak kukkolása rengeteg embert ültet a tévé elé. Engem baromira nem érdekel, ha valakinek az ilyesmi tetszik, s nem mondjuk a Mindentudás Egyeteme. A recept egyébként igen egyszerű: végy egy nem túl nagy intelligencia-hányadossal bíró családot, aztán lesd az életüket. De hogy biztosan ne legyen unalmas, teremts számukra különféle szituációkat (például utaztasd külföldre, stb.), amelyben kedvükre szerencsétlenkedhetnek.

Megjegyzem, ugyanez a patent érvényesül a Bundy-féle sikersorozatban, csak ott színészek alakítják a totál bunkó családot. (A TV2-nek még a tutit is sikerült  elkúrnia.) De akár színészekről, akár valóságos személyekről van szó, a néző élvezi. Élvezi, hogy még önmagánál is tahóbbakat lát.  (Hogy tényleg azok, az nem biztos, de olyat még nem hallottam, aki azt mondta volna: mi otthon sokkal hülyébbek vagyunk, mint Gáspárék.)

A show tehát folytatódik (show must go on), de mivel az ingerküszöb egyre magasabb, újabb és újabb „produkciókkal” kell előrukkolni. Láttuk már a hasmenéses Győzikét budira rohangálni, láttuk a szerencsétlen Buksi kutya kimúlását. S ha minden igaz, premier plánban látjuk majd Gáspárnét, amint éppen vajúdik. Eközben pedig a tévé előtt egy fél ország kiáltja: gyerünk, gyerünk Beja asszony, szüjjé nekünk kisfijút.