2007.03.12. 08:18
A nép, az istenadta nép
Megint népszavazásra készülhetünk. A rendszerváltás kezdete óta ki tudja, hányadikra. A döntés a ti kezetekben van – mutatnak ránk. A kérdés az, jó-e ez nekünk.
Ha az emlékezetem nem csal, a rendszerváltás utáni Magyarország első népszavazására 1989 novemberében került sor. A híressé vált „négy igenes ” referendum óta néhányszor már éltek pártok-szervezetek ezzel a lehetőséggel. Most, hogy az Alkotmánybíróság három kérdésben jóváhagyta a Fidesz népszavazási kezdeményezését, ismét csak az urnákhoz járulhatunk.
Nem kérdés, hogy alkotmányos berendezkedésünknek egyik fontos (ha nem a legfontosabb) pillére a népszavazás intézményrendszere. Még akkor is így van ez, ha tudjuk: magára valamit is adó párt meglehetősen könnyen összegyűjthet annyi aláírást, amennyi kell a voksolás kiírásához.
Kevés vagy sok száz-, illetve kétszázezer név? Nnem tudom eldönteni. Mindenesetre az ezzel kapcsolatos jogszabály megalkotói aligha gondolhatták annak idején, hogy lesznek idők, amikor a népszavazási kezdeményezések mögött aktuálpolitikai szándékok húzódnak majd meg.
Gondoljunk csak az előttünk lévő népszavazásra, vagy akár a kórházprivatizáció és az állampolgárság kérdésében tartott referendumra. Úgy átszőtték azokat a rosszízű csatározások, pártharcok, egyszóval a napi politika, hogy a dolog érdemi részével szinte már senki sem foglalkozott.
A magam részéről sokkal óvatosabban bánnék a népszavazással. Amiből több van a kelleténél, az leértékelődik. És akkor még nem is szóltam, arról az esetenkénti pár milliárdról.
