Ferdén néznek a kínai rakétára

[caption id="" align="alignright" width="170"] Fegyverkezési hajsza vagy tárgyalások?
[/caption]Az Egyesült Államok évtizedeken át vezetett az űrtechnológia terén, mindenekelőtt Ronald Reagan kedvenc terve, a „csillagháborús” program megvalósításában. Ennek lényege az, hogy olyan védelmi rendszert hoznának létre, amely képes megsemmisíteni a távközlési műholdakat, s még útközben elpusztítaná a támadó rakétákat. Január 11- óta megváltozott a helyzet: Kína bejelentette, hogy ballisztikus rakétával lelőtt egy kiszuperált műholdat – abban a magasságban, ahová az amerikai kémszuptnyikokat telepítették. Washington tiltakozott, mondván: „ilyen típusú fegyver alkalmazása ellentétes azzal a jószomszédi politikával, amelyet a két ország a békés űr megteremtéséért folytat”.

A The New York Times ugyanakkor emlékeztet: az Egyesült Államok maga sokáig ellenezte az űrfegyver-kíséreletek betiltását, s azt hangoztatta, hogy szabad kezet akar ezen a téren. Mindeközben a Pentagon lázasan dolgozik védelmi és támadó űrfegyverek kifejlesztésén. Ráadásul a jelenlegi kormányzat az elődjénél is nagyobb hangsúlyt helyez lézeres ágyúk beiktatására az űrpajzsba.

A helyzet ellentmondásosságára jellemző, hogy miközben Kína szorgalmazza az ENSZ-ben egy nemzetközi konferencia összehívását az űrfegyverkezés megállítására, Washington ellenzi azt, merthogy „nincs verseny a kozmoszban”. A Bush-adminisztráció mindazonáltal olyan stratégiát fogadott el, amelynek értelmében az Egyesült Államoknak joga van a világűrben minden ellenséges tevékenység ellen fellépni.

A The Washington Post szerint a sikeres kínai rakétakísérlet rákényszerítheti az Egyesült Államokat, hogy üljön tárgyalóasztalhoz. Ha ez nem történik meg, a távol-keleti nagyhatalom rendelkezik elég tartalékkal ahhoz, hogy folytassa az űrfegyver-programot. Megtörténhet, hogy ebbe a versenybe kénytelen lesz bekapcsolódni Európa és Oroszország is. Az újabb fegyverkezési hajsza beláthatatlan következményekkel járhat. Mindenekelőtt a kísérletek „beszemetelhetik” a világűrt, hiszen egyetlen szétlőtt műhold darabjai is évtizedekig keringenek a kozmoszban.

A svájci Le Temps szélesebb összefüggésben tárgyalja a történteket. A lap úgy véli, 2020-ban Kína játssza majd a fő szerepet a világon, s idézi a londoni Európai Reformközpont jövőtanulmányát. Eszerint tízegynéhány év múlva a világ többpólusúvá válik, s az USA-val szemben létrejön a Kína-Oroszország tengely. Kína több vonatkozásban lehagyja az Egyesült Államokat, s a gazdasági fejlettség terén átveszi a vezető szerepet. A harmadik helyre India került, megelőzve Japánt és az Európai Uniót is. Ami pedig Oroszországot illeti, továbbra is lefölözi a kőolaj magas árát, fejlettségi szintje azonban Franciaországéval lesz azonos.