Bagóznak a munkahelyi dohányzásra

Sok kicsi sokra megy – s ez a munkahelyi dohányzással töltött időre is igaz. Erre jött rá néhány itáliai személyügyi vezető, amikor azt vizsgálták, hogy a cigarettázók munkaidejük mekkora hányadát töltik szenvedélyüknek hódolva. Az eredmény mindenkit meglepett: a nyolc órából nem kevesebb, mint 60-80 perc telik cigarettaszünettel. Ebben persze nem csak a füstölésre fordított 5-6 perc van benne, hanem az az átlagosan mintegy 4 perc is, amíg az illető a dohányzásra kijelölt helyre megy, illetve onnét visszatér. Az olaszoknál ezért azt tervezik, hogy a munkáltatók nemsokára levonhatnák dohányos dolgozóik béréből a cigarettázásra fordított időt.

Az eljárás lehet, hogy első hallásra meghökkentő, ám ha belegondolunk, roppant logikus is. Az az alkalmazott, aki éppen cigarettázik, nem dolgozik, vagyis semmilyen értékteremtő tevékenységet nem végez, sőt, ellenkezőleg: a saját egészségét rombolja, méghozzá úgy, hogy az erre fordított időt a munkáltatója finanszírozza. Mégis, amikor fölvetettük az ötletet, még dohányzásellenes körökből is olyan reakciók érkeztek, hogy a cigarettaszünet idejére eső munkabér levonása Magyarországon nem lenne kivitelezhető.

Szilágyi Tibor, a huszonöt szervezetet tömörítő Magyar Dohányzásellenes Koalíció elnöke szerint a hazai közvélemény még nem elég érett egy ilyen intézkedésre. „Olaszország a dohányzás korlátozása tekintetében az egyik legszigorúbb állam – jelentette ki. – Náluk már lassan két éve tilos közterületen a füstölés. Mi még nagyon messze vagyunk ettől a mentalitástól, ezért nálunk egy ilyen intézkedés szerintem óriási felháborodást váltana ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy fokozatosan szigorítva a szabályokon évek múlva ne juthatnánk el mi is ugyanide.”

Olaszország és hazánk  egyaránt az Európai Unió tagja, a magyar dohányosoknak mégsem egyelőre nem kell attól tartaniuk, hogy az itáliai példa az uniós jogalkalmazás részévé válik. A közösség ugyanis csak ajánlásokat fogalmaz meg a dohányzás szabályozására vonatkozóan, az már az egyes államok hatásköre, hogy ebből mit fogadnak meg.

Egy ideje már nálunk is csak a kijelölt dohányzó helyiségekben lehet rágyújtani a munkahelyeken, ám ez az idő a magyar munkaadók számára hasonlóképp elvész, mint azt Olaszországban tapasztalták. Amennyiben itt is pénzügyi következményei lennének cigarettaszüneteknek, az nem csupán a munka hatékonyságára, hanem a dolgozók egészségére is jótékony hatással lenne – állítja Szilágyi Tibor.

A férfi, aki az Európai Bizottság dohányzásellenes médiakampányának magyarországi orvosszakértője is egyben, azt állítja: az az ember, aki a munkaideje alatt kénytelen megvonni magától a nikotint, a szabadidejében sem kívánná már annyira a dohányfüstöt. „Bevallom, számomra szimpatikus lenne az olasz módszer bevezetése – jelentette ki.

A mostani gyakorlat ugyanis egyértelműen hátrányos a nemdohányzókra nézve, hiszen amíg a kollégáik cigarettáznak, helyettük is nekik kell dolgozni. Arról már nem is szólva, hogy vajon mennyibe kerülhet valamennyiünknek az az elvesztegetett idő, amit ügyfélként azzal töltünk, hogy a cigarettaszünetét töltő ügyintézőre várunk? Érdekes lenne készíteni erről egy felmérést.”

Nos, lehet, hogy tanulságos lenne egy ilyen vizsgálat, ám magyar dohányosoknak egyelőre nem kell tartaniuk attól, hogy fizetésük egy része bánná szenvedélyüket. Gyulavári Tamás, az ELTE munkajogi tanszékének docense szerint a jelenleg hatályos munkajogi szabályokban nem szerepel olyan kitétel, amelyre alapozva be lehetne vezetni az olasz módszert. Mint mondta, ez egyébként is veszélyes gyakorlat lenne.

„A munkabér védelmének szabályaiba ütközne, ha a jog megengedné a munkáltatónak, hogy ő maga döntse el, az alkalmazottai szerinte mennyit dolgoztak – mondta. – Az viszont előírás, hogy a munkáltató köteles legalább húsz perc pihenőidőt biztosítani a munkavállalóknak. Elméletileg ezt dohányzásra is lehet fordítani, ám a gyakorlatban ez az ebédidő.”

Gyulavári Tamás úgy véli, a cigarettaszünet olyan eleme a munkaidőnek, amelyet nem lehet munkajogi szabályozással rendezni. Ezt a kérdést szerinte a munkáltatónak és a dolgozónak kell egymás közt rendeznie. „Ez része annak a tartós bizalmi kapcsolatnak, amit munkaviszonynak nevezünk – jelentette ki. – Ha egy főnök ragaszkodik ahhoz, hogy cigarettázás semmiképp se menjen a hatékonyság rovására, akkor két dolgot tehet.

Az egyik, hogy egyszerűen megtiltja a dohányzást. Ez semmilyen jogot nem sért, még csak nem is diszkriminatív és a munka törvénykönyvével is összhangban van, hiszen abban az áll: a dolgozó köteles a munkaidejét munkában tölteni. A cigarettaszünet pedig ugye nem munka. A másik lehetőség, hogy a munkaadó hosszabb pihenőidőt biztosít a dohányzó munkatársaknak és ennek figyelembevételével határozzák meg a munkaidőt is. Azaz: a cigarettaszünet nem számít bele a nyolc órába, így a munkahelyen töltött idő is meghosszabbodik.”