A láthatatlan Halász Judit

– Az ünnepek alatt melyik csatornán láthatjuk?

– Egyiken sem. A magyar televíziózás nem szeret a gyerekekre áldozni. Nincsenek már kicsiknek szóló műsorok, játékos együttlétek. A különböző adók szórakoztatási kísérletei kimerülnek a rajzfilmek sugárzásában. Azt a kevés magánprodukciót pedig, ami manapság képernyőre kerül, senki sem kontrollálja, hogy vajon valóban megértik-e azok, akiknek szól.

– Egy televíziós programigazgató egyszer azt mondta, hogy a mai gyerekeknek egészen más az ízlésük, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Nekik már akció kell és csillogás. Egyetért ezzel?

– Egyáltalán nem. A mai csemeték ugyanolyanok, mint régen. Azért rajonganak, amit mi, felnőttek nyújtunk nekik. Ha verset olvasunk, akkor az fogja elvarázsolni őket, de ha csak piff-puff akciófilmeket kapnak, akkor azt fogják szeretni. Én még olyan butaságot nem hallottam, hogy a felnőtteknek a gyerekek ízlését kellene kiszolgálniuk. Akkor mivégre vagyunk mellettük? A mi feladatunk és felelősségünk az, hogy alakítsuk, formáljuk és irányítsuk a kicsinyek érdeklődését. Furcsa, hogy ezt mondom, de igaz: a szocializmusban lényegesen többet áldoztak a gyererekekre és a színvonal is sokkal jobb volt. Ma pont fordítva van: ha valahol marad egy kis pénz, akkor azt mondják, „na jó, ezt költsük gyerekműsorra”.

– Az ön koncertjeinek állandó védjegye a „minden jegy elkelt” tábla. Vajon miért siklanak el efölött a televíziók?

– Nem tudom, ezt talán tőlük kellene megkérdezni. De a teltházas előadások elég nyomós bizonyítékát adják annak, hogy a jelenkor gyermekei is ugyanolyanok, mint a régiek. Legfeljebb a közös énekléshez nem a televíziót kapcsolják be otthon, hanem a CD-lejátszót.

– Ha felkérné egy televízió, lenne műsorötlete?

– Bevallom, ezen még nem gondolkodtam. Az én szerkesztői, alkotói tevékenységem a lemezeimre korlátozódik. De rajtam kívül is nagyon sok olyan előadó van, aki szívesen foglalkozna gyerekekkel. Csak éppen egyikük sem kell. Nagyon szomorú ez.

– Azért most karácsony előtt egy kicsit javul a helyzet, nem? Azt, hogy nem felejtették el, bizonyítja, hogy egy rádió nemrég felkérte, legyen résztvevője egy jótékony kezdeményezésnek.

– Valóban, a Sláger Angyal Alapítvány kuratóriuma meghívott. A sokakon segítő ajándékok kiosztása mellett az én szerepem főként abból áll majd, hogy azon művészetek iránt is felébresszem a kíváncsiságot a gyerekekben, amiből mostanság szintén elég keveset kapnak.