2005.10.07. 00:00

Túl a Maszat-hegyen

Az ifjú „rímhányó”, Varró Dániel verses meseregénye két éve jelent meg. A belőle írt bábmusicalt ma délután mutatja be a Budapest Bábszínház. Az előadás zenéje, amely Presser Gábor műve, CD-n is megjelenik.

Tornai Szabolcs

Idestova hat éve robbant be az irodalomba Varró Dániel Bögre azúr című verseskötetével, és azóta osztatlan rajongás övezi a fiatal költőt országszerte. Két éve újabb meglepetést szerzett Varró: verses meseregényével, a Túl a Maszat-hegyennel újabb ámulatba ejtette a kritikusokat és persze a gyerekeket. A mű 2003-ban elnyerte az Év gyermekkönyve-díjat, sokáig az eladási listák élén trónolt, és több utánnyomást ért meg.

A szellemes könnyedség, a formabravúrok sora, a kiapadhatatlan játékkedv, a kétszáz oldalon át lankadatlan poénparádé megszólaltatásért kiáltott. Először hangoskönyv készült belőle Mácsai Pál előadásában és Máté Gábor rendezésében, de már két évvel ezelőtt megfogant az ötlet, hogy bábjáték is legyen belőle. – Már a megjelenés előtt, kéziratban olvastam a dramaturggal, Dobák Líviával Varró Dániel könyvét, és nyomban elhatároztuk, hogy megcsináljuk bábjátéknak. Így kezdett alakot ölteni, formálódni a bábmusical terve – mondta lapunknak a rendező, Kovács Géza.

A Túl a Maszat-hegyen főhőse Muhi Andris, a kilencéves budai kisfiú, aki egy napon elindul, hogy felkeresse titokzatos és mindig maszatos barátnőjét, Jankát, akit focizás közben ismert meg. Így válik részesévé a Maszat-hegy vidékén zajló bonyodalmaknak. A fő konfliktus ugyanis, hogy a maszat-hegyiek belekeverednek a tiszták és a pacák örök harcába, aminek az az oka, hogy a maszat-hegyiek épp a két világ között, a se nem tiszta, se nem sáros ősmaszatosságban élik életüket. Kalandos útja során Muhi Andris különös alakokkal találkozik. Így például az Ismeretlen Influenzás Angol Költővel és Turgenyevvel, a burgonyával. A kisfiú felfedezte fantáziaországban az Isteni színjáték világa fonódik össze Edward Lear badar költészetével és az Alice Csodaországban hangulatával. Muhi Andris olyan furcsa, mesebeli lényeket ismer meg, mint Szösz néne, Paca cár, Luk gróf, a Babaarcú Démon, a Bús, Piros Vödör, Pali kalóz vagy a Büdös Pizsamázó. Ám a nagy veszedelem egyre közeledik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris Badarországon át jut el a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel harcba száll, és persze fényes győzelmet arat a pacaszörnyek felett.

Mint a rendező, Kovács Géza mondja, nagy megmérettetés volt a mesedarab színrevitele, két év munkájának gyümölcse. A bábokat Grosschmid Erik tervezte. Sokféle színpadi technikát kellett alkalmazni, nagy feladat volt a költői szöveg megelevenítése, azaz a költői idő és a színpadi idő összeegyeztetése.

A rendező külön kiemeli a zene jelentőségét, amelyet Presser Gábor írt. A tizennégy dalból álló anyag a napokban jelenik meg CD formájában. – Hihetetlenül inspiráló volt számomra Varró Dániel műve – mondta lapunknak Presser Gábor. – Miután megkaptam és elolvastam a színpadra írt változatot, egyik dal született a másik után, boldog, szinte könnyed munka volt. A zenei kidolgozás és a betanítás már küzdelmesebb feladatnak bizonyult. A Túl a Maszat-hegyen zenéjét leginkább A padláséhoz tudnám hasonlítani. A gyerekeket bizonyos szempontból többre tartom a felnőtteknél. Kicsik, de nem gügyék, a „nehezebb” zenéket is könnyen befogadják.

A darab külön érdekessége, hogy neves előadók adják hangjukat és éneküket a báboknak. Maga Presser Gábor is szerepel, ő nem más, mint a Bús, Piros Vödör. Oláh Ibolya a Babaarcú Démon, Geszti Péter a Jó Pali kalóz. Spitzer Gyöngyi Soma három szerepet is kapott: Baleriana, Elefánt, Kalóz Özvegy. De hangot kölcsönöz még Benedek Miklós, Karácsony János és Kútvölgyi Erzsébet is a remekül sikerült bábfiguráknak. A Budapest Bábszínház a bemutató után havonta hat-hét előadást tervez a Túl a Maszat-hegyen bábváltozatából, méltán számítva olyan sikerre, amely sok éven át műsoron tartja majd a produkciót. Ahogy a költő írja az előhangban: „Szóval, hogy jó-e, rémes-e? Maradjunk annyiban: mese”.