2005.10.28. 00:00
Kropkó Péter, a pályakezdő
Kropkó Péter a világ egyik legismertebb, és mint interjúnkból kiderül, legnépszerűbb Ironman-versenyzője. Utolsó versenye után már a civil életben várnak rá a legkeményebb csaták.
Közel négy kilométer úszás, aztán 180 kilométer kerékpározás, majd egy maratoni futás (42,195 km) – ez a klasszikus távú triatlon, az Ironman. Kimondani is szörnyű, hát még végigcsinálni. Méghozzá több mint félszáz alkalommal. Ahogy azt Kropkó Péter tette, aki közel húsz éven át öregbítette a magyar triatlon hírnevét. Ötven versenyen indult, közülük tizenhármat megnyert. Egy verseny azonban még hátravolt, a hawaii világbajnokságon még egyszer el akart indulni. Kétszer kellett kiharcolnia a kvalifikációt, az első siker után betegsége miatt nem tudott elmenni a regisztrációra. A legkeményebb Ironman-versenyen utoljára állt rajthoz a profik között, holott 42 évesen megtehette volna, hogy saját korcsoportjában indul (de így sem volt esélytelen: ő az egyetlen, aki negyven fölött is tudott profi versenyt nyerni). Végül a 23. helyen ért célba, messze megelőzve valamennyi kortársát, sőt a lényegesen fiatalabbakat is.
– Életem legszebb versenye volt – mondta a Vasember. Minden teher nélkül állhattam rajthoz, ráadásul most nem egyedüli magyarként, hanem egy négyfős csapat tagjaként. Felemelő érzés volt úgy versenyezni, hogy mindenki tudta, ez az utolsó alkalom, és mindenki szurkolt, amerre csak mentem. Ráadásul az egyik támogatóm munkatársa, egy nagyon kedves barátom is ott volt Hawaii-on, számomra teljesen váratlanul, mint kiderült, a feleségem ezt már hónapok óta tudta, és az ő biztatása mindennél többet ért.
– Most viszont jöhet a civil élet. Kropkó Pétert ismerve, nem várja karba tett kézzel a fejleményeket, inkább elébe megy az eseményeknek.
– Őszintén mondom, kicsit félek a civil élettől, nagyon kevés példa van ugyanis előttem a sikeres átállásról. Először is az élsport abbahagyása okozhat gondot. A testnek és az agynak is át kell állnia az új ritmusra. Nekem még harminc évet kéne sportolnom, hiszen azt mondják, annyit kell levezetni, amennyit az ember az élsportban töltött. Nem tudom, hogy hobbisportolóként is leszek-e olyan elszánt, mint profiként. Szerintem ez sokkal nehezebb lesz, én nem vagyok olyan hétköznapi hős, mint a hobbisták. Most egy 42 éves pályakezdő vagyok.
– Milyen ötletei, tervei vannak a közelebbi jövőre nézve?
– Van több is, szerencsére. Megkeresett egy barátom, aki szeretné, ha motivációs szónokként dolgoznék neki csapatépítő tréningeken. Olyan embert keres, aki kemény munkával nagy célokat ért el az életben, és ezt hitelesen tudja továbbadni. Egyszer már kipróbáltam, állítólag egészen jól csinálom. Látja, ezért is kell sportolnom. Hogy hinnék el, amit mondok, ha kiállok eléjük kétszáz kilósan? Ha minden jól megy, decemberben megjelenhet a könyvem. Ebben nem Kropkó Péterről, a sportolóról lesz szó, inkább az élsport és a mindennapi élet párhuzamait próbálom bemutatni. Mindkét esetben nagyon fontos, hogy jó döntéseket hozzunk. A különbség csak annyi, hogy a sportban azonnal látjuk az eredményt, míg az életben akár évek is eltelhetnek, mire kiderül, jól vagy rosszul döntöttünk. Afféle tanmese lesz az életemről.
Kropkó Péter
Szül.: 1963. szeptember 1., MiskolcMagasság: 172 cm
Testsúly: 70 kg
Legjobb eredményei: 2x Ironman-vb 7. (1996, 2000), hosszú távú vb-7. (1998), középtávú Eb-3. (1994), 2x svájci Ironman-bajnokság 1. (1999, 2001), 3x japán Ironman-bajnokság 1. (1996, 1997, 2004), 4x Strongman Japán 1. (1999–2002)
Magasság: 172 cm
Testsúly: 70 kg
Legjobb eredményei: 2x Ironman-vb 7. (1996, 2000), hosszú távú vb-7. (1998), középtávú Eb-3. (1994), 2x svájci Ironman-bajnokság 1. (1999, 2001), 3x japán Ironman-bajnokság 1. (1996, 1997, 2004), 4x Strongman Japán 1. (1999–2002) -->
