George Weah új pályára készül

Az országot 2003 októbere óta – Charles Taylor, az utolsó megválasztott elnök önkéntes Nigériába távozása óta – ideiglenes kormány irányította. Lemondása és száműzetésbe vonulása az ország második (1989–1996, majd 1999–2003) polgárháborújának lezárását jelentette. A mostani választások újabb korszakhatárt jelölnek: visszatérhet az élet a normális kerékvágásba. Az ország legfelsőbb közjogi címéért 22 jelölt indul harcba, köztük – egyik esélyesként – az egykori futballsztár, a ma már az Egyesült Államokban, Brooklynban élő George Weah.

Weah szegénységben, egy tizenöt gyerekes családban született Monroviában, 1966-ban. Háromhónapos korától a nagyanyja nevelte, miután szülei (egy kru férfi és egy bassa nő) a modern kor Rómeójaként és Júliájaként a törzsek ellenségeskedésétől szenvedve elszakadtak egymástól. Az apja meghalt, az anyja menekülni kényszerült. Weah-nak hamar munkába kellett állnia, pénzre volt szüksége, hogy eltartsa magát. Telefonszerelőként dolgozott a libériai főváros egyik külvárosában. Huszonkét éves korában, már bajnokként, válogatott játékosként hagyta ott a nyomort, neki még Kamerun is az ígéret földjét jelentette. Ott fedezték fel a franciák, Arsene Wenger, az Arsenal mai edzője vitte a Monacóhoz. Ezt követően szédületes karriert futott be, játszott a hercegség csapatában, majd a Paris SG, az AC Milan, a Chelsea, a Manchester City és az Olympique Marseille színeiben. Noha már négy éve nem futballozik a világelitben, idén tartotta búcsúmérkőzését. Pályafutásának csúcspontját 1995 vége jelentette, amikor a világ legjobbjának választották.

Libériában hihetetlenül népszerű, ma már az ország leggazdagabb emberei közé számít, erre alapozza politikai pályáját. Ugyanakkor akadnak ellenzői a jelöltségének, még a futball világából is. Unokaöccse, az ugyancsak Európában profiskodott James Debbah például iskolázatlanságát és politikai ismereteinek hiányát feszegette. Weah kényszerűségből nem fejezte be a középiskolát, a szegénysége miatt el kellett mennie futballozni Kamerunba. Egy másik hajdani válogatott, Jonathan Sogbie szerint a politika nem futballpálya, ott nem elég, ha valakit Silvio Berlusconi pártfogol, ha valakit Nelson Mandela biztosít a szimpátiájáról (lehet, hogy nem elég, de többet érnek a politikában, mint a gyepen). Ugyanakkor Arsene Wenger „meglepett, s izgatott” egykori játékosa miatt. Szerinte túl veszélyes feladatra vállalkozott, noha a korrupciókkal terhelt országnak jót tenne a megválasztása, elvégre hiteles ember, bíznak benne a honfitársai.

Weah – hivatalosan: George Opong Weah – nem zavartatja magát. Harcba száll a Libériai Labdarúgó-szövetség elnöki posztjáért is, s az sem zavarja, hogy a Nemzeti Választási Bizottság korábban ki akarta zárni a jelöltek közül, mondván: az egykori franciaországi légiós egy másik ország állampolgára is. Végül nem találtak törvényes okot a kizárására, ő maradt a Kongresszus a Demokratikus Változásokért elnevezésű csoportosulás jelöltje. A választásokra a 3,6 millió libériai közül 1,3 millió jogosult. Az eredményt legkésőbb október 26-ig ki kell hirdetni.

Válogatott magyar miniszterelnök

Magyarországnak is volt korábban a labdarúgó-válogatottban is szerepelt, magas közjogi méltósága. Friedrich István, a MAFC játékosaként 1904. október 9-én pályára lépett Bécsben (Ausztria–Magyarország 5-4). Tizenöt esztendővel később, 1919 augusztusában miniszterelnök lett, ám az antant nem ismerte el legitimista kormányát, így 1919 novemberében le kellett mondania.