George Best, az örök második legjobb

Az egykori futballzseni állapotát egy napon át titokban tartották a londoni Cromwell kórházban, így aztán arról pusmogott mindenki, megint nem bírta ki alkohol nélkül a világ valaha élt legjobbjai között másodikként számon tartott sztár (Pelé az első). Aztán kiderült, nem erről volt szó. Legalábbis nem teljesen. Roger Williams professzor szerint a korábbi sok italozásnak köze volt ahhoz, hogy az influenza megtámadta a veséjét, de most tiszta volt.

Bestet „súlyos, de kielégítő” állapotban bocsátották el az intenzív osztályról. Első dolga volt, hogy menedzsere, Phil Hughes közbejöttével tudassa a közvéleménnyel, nagyon köszöni, hogy sokan aggódtak érte, azokat pedig megérti, akik azt hitték, megint nem bírt magával. Az önkritika egyébként sem áll távol tőle. Amikor kiderült, hogy sor kerülhet nála a májátültetésre, így beszélt: – Biztosan akadnak olyanok, akik szerint nem érdemlem meg a műtétet, mert vannak, akik jobban rászolgáltak az életükkel. Az orvosok mindenképpen szükségesnek tartják a transzplantációt, nekem ez a fontos, engedelmükkel most inkább nem moralizálnék.

A műtétre 2002 júliusában került sor, az operáció 16 órán át tartott. Az orvosi stábot az a Williams professzor vezette, aki most is ellátta Bestet, s aki állítja, paciense képes meglenni alkohol nélkül. A legtöbben vitatják az állítását, arra utalnak, hogy az elmúlt esztendők botrányai nem történtek volna meg, ha Best tiszta. Nem vádolták volna meg a nyáron azzal, hogy erőszakoskodott egy 34 esztendős hölggyel, aki megakadályozta, hogy bejusson volt barátnője lakásába. Korábban pedig lehet, hogy nem tiltották volna el 20 hónapra az autóvezetéstől. Akárhogy is, Williams professzor esetleges elfogultsága érthető, Best ugyanis – ezt mindenki állítja – szeretetre méltó fickó. Nem véletlen, hogy a Manchester United legendás menedzsere, Matt Busby szinte mindent elnézett neki együttlétük valamivel több, mint egy évtizede alatt. A fiaként szerette, úgy is bánt vele. Aki valamenynyire is ismeri az angol futballt, az tudja, arrafelé kevés a tehetség a sikerhez, fegyelem is kell. Nos, ez utóbbival George Best csak ritkán szolgált.

A tehetsége viszont… Ha hozzáért a labdához, a közönség máris skandálta: „East and West George is Best”, azaz kelettől nyugatig ő a legjobb. Az sem véletlen, hogy a csapattársai is meghajoltak a tudása előtt, sok mindent megbocsátottak neki. Hogy a másik zseni Dennis Law így tett, az hagyján, hiszen laza srác volt, de a legendás, a fegyelmezettségéről híres Bobby Charlton sem tehetett mást. Mert, ha tehetett volna… A Belfast mélyéről jött zseninek pénze lett, híre és neve. Úgy szerette az életet, ahogy csak az teheti, aki soha nem remélt magasságokba jut. Aztán – mert ez is a zsenik sorsához tartozik – egyszer csak kiderül, az élet nem szereti őt viszont. Sújtja, ahol tudja, arra hivatkozva: ő tehet mindenről. Nehéz vitatni. Viszont az sem véletlen, amit a másik angol menedzserguru, a liverpooli Bob Paisley mondott Matt Busby kapcsán: „George huszonhat évesen tulajdonképpen befejezte a futballt. Ami utána jött, az csak pénzkereset. Ez nem Busby hibája. Ha ő nem tudta megregulázni, senki sem képes rá…”.

Ítélkezni könnyű, de észre kell venni, hogy Best 59 évesen, összeroppanva is érdekli a szigorú angolokat. Bizonyság rá, hogy rengetegen hívták a kórházat, kérdezgetve: mi van vele.

Klubjai: Cregagh Boys, Manchester United , Dunstable Town, Stockport County, Cork Celtic, Los Angeles Aztecs, Fulham FC, Detroit Express, Fort Lauderdale Strikers, Hibernian, San Jose Earthquakes, Motherwell, Arbroath Victoria, Glentoran FC , Bournemouth FC, Nuneaton Borough, Tobermore

Válogatottság: északír, 37/9 (1964. április 15.–1977. október 12.)

Sikerei: angol bajnok (1965, 1967), BEK-győztes (1968), az Év játékosa (1968), a France Football aranylabdása (1968)

Klubjai: Cregagh Boys, Manchester United , Dunstable Town, Stockport County, Cork Celtic, Los Angeles Aztecs, Fulham FC, Detroit Express, Fort Lauderdale Strikers, Hibernian, San Jose Earthquakes, Motherwell, Arbroath Victoria, Glentoran FC , Bournemouth FC, Nuneaton Borough, Tobermore

Válogatottság: északír, 37/9 (1964. április 15.–1977. október 12.)

Sikerei: angol bajnok (1965, 1967), BEK-győztes (1968), az Év játékosa (1968), a France Football aranylabdása (1968) Az elmúlt öt esztendő betegségkrónikája 2000 március: komoly májkárosodást állapítanak meg nála

2001 február: tüdőgyulladással kezelik

2002 július: májátültető műtét

2004 november: a májátültetést ellenőrző műtét

2005 október: vesefertőzés -->