Borsókövek és kőkarfiolok a föld mélyéből

– Évente húsz-huszonötezer látogató keresi fel a Szemlő-hegyi barlangot – mondta érdeklődésünkre Füri András, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának vezetője. Egyben hozzátette: az üreg képződményei azért különlegesek, mert nem a felszínről a mélybe szivárgó csapadékvizek, hanem az alulról feltörő hőforrások formálták, alakították ki.

– A mélybe leszálló turisták csodás képződményekben gyönyörködhetnek – vezet a föld alá az igazgató. Megtudtuk, ásványkiválásai közül leghíresebbek a falakat fürtökben borító sárgásfehér borsókövek. De ugyancsak szemet gyönyörködtető módon ragyognak a lámpafényben a hófehér gipszalakzatok és a leginkább apró tűkre hasonlító aragonitkristályok. Némelyik kőhalmazt pedig akár karfiolnak is nézhetné a látogató. A Szemlő-hegyi barlangot éppen hetvenöt esztendeje fedezték fel egy kőfejtés során. Első bejárója Kessler Hubert, a híres magyar barlangkutató, illetve a Budapesti Egyetemi Turistaegylet fiataljai voltak. A harmincöt-negyven méterrel a föld felszíne alatt húzódó járatrendszerből a folyamatos feltárásoknak köszönhetően ma 2200 métert ismerünk. Ebből a turisták által látogatható labirintus kereken háromszáz méter. – A barlangot 1986-ban nyitották meg a nagyközönség részére – emlékezett a kezdetekre az igazgató. Aki azt is elárulta: legutóbb három éve újították fel a világhíres üreg berendezését. Ekkor kicserélték a világítást, járdákat betonoztak, valamint acélcsöveket építettek be a rozsdás vaskorlátok helyére. A munkákra mintegy negyvenmillió forintot fordítottak.

– Jelenleg a felnőtt- hatszázötven, a diák- és nyugdíjasjegy négyszázötven forintba kerül – mondja kérdésünkre az igazgató. Szavaiból az is kiderült, a fenntartásra szánt keretből a legtöbb pénzt a villanyszámla és a személyi kiadások viszik el. A hetvenöt esztendős meseszép barlangrendszer e gondok ellenére is sok-sok látnivalóval várja a látogatókat.