A fekete álarcos legendája

A szegények védelmezője, az álarcos lovag, akit csak hívni kell, és szétüt a népet sanyargató gonoszok között... Zorro, a szép szál latin macsó fekete maszkja mögül most Banderas tüzes, mogyoróbarna pillantása csábítja a moziba a közönséget. De ne feledkezzünk meg a harminc évvel ezelőtti, selyemálarcos Alain Delonról sem, akinek igéző, világító kék szeme az akkori ifjú és éltesebb hölgyeknek okozott álmatlan éjszakákat.
Zorro egyike a filmvászon halhatatlan hőseinek. Ráadásul humora is van. És hogy lovagol! Hollószínű csődöre, Tornádó ugyanolyan nélkülözhetetlen „kelléke”, akár a sarkáig érő, fekete köpeny vagy az egyenes karimájú spanyol kalap.
Mit számít, hogy a legenda kissé megfakult az elmúlt hét évben. 1998-ban az álarcos története jóval humorosabbra sikerült, mint most. Talán azért is, mert a zöldfülű Zorro-jelölt Banderas mellett akkor még ott állt Anthony Hopkins, a tekintélyes tanítómester. A vívójelenetek is hitelesebbek és poénosabbak voltak.
Az új film Hongkongnak dob kesztyűt az akciójelenetekben. A szaltók, zuhanások, ugrás legyűrhetetlen magasságokból – nem válnak a film előnyére. A mese hiteltelen fordulatokban bővelkedik. Le kell győzni Aragon lovagjainak vezérét, a világuralomra törő, titkos társaság első emberét, aki szappanból gyártott nitroglicerinnel óhajtja felrobbantani Amerikát. Emellett a kissé megfáradt Banderasnak vissza kell hódítania kisfia és gyönyörű Elenája szívét. Aki ebben a filmben maradéktalanul illúziókeltő, az Catherine Zeta-Jones. Ő talán még igézőbb, mint 1998-ban, amikor először ragadta meg Elena kardját.
Nem okoz meglepetést, ha eláruljuk: a végén minden jóra fordul. Zorro tovább harcol az elnyomottakért, és harcias kisfiát elnézve, az utánpótlásért sincs miért aggódni. (Zorro legendája. Rendezte: Martin Campbell. Főszereplők: Antonio Banderas, Catherine Zeta-Jones, Rufus Sewell, Adrian Alonso. Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary)

Antonio Banderas

Boldogan öltöttem fel újra Zorro jelmezét, hiszen a forgatókönyv alapján ez a film ugyanolyan remeknek ígérkezett, mint az előző.

A történet fordulatait nagyszerűen kidolgozták, rengeteg izgalmas kalandot élnek át a hősök. Van kellő menynyiségű humor és komédia, ami elengedhetetlen az ilyen típusú filmeknél. Amikor kiderült, hogy Martin Campbell rendező mellett az előző stáb is csatasorba állt, mindjárt tudtam, hogy a forgatás remek szórakozás, bár kemény munka lesz. Nem akartam átverni a közönséget, azt szerettem volna, ha engem látnának a veszélyes jelenetekben is.

Catherine Zeta-Jones

Imádom a kardozást! Jó erőnlétet követelő sport, a szabadidőmben is többet kellene gyakorolnom. A legnagyobb élményem a forgatásról: Martin Campbell ritka gyöngyszemre bukkant a tízéves Joaquint játszó mexikói kisfiú, Adrian Alonso személyében. Adrianból akár egy új Marlon Brando is lehet, ha akarja. Nagyszerű tehetség, nem játssza a szerepét, hanem él a vásznon. Egy felnőttől is nehéz megkövetelni, hogy természetesen mozogjon a kamera előtt, hát még egy gyerektől! Alig beszélt angolul, engem mégis elvarázsolt. Martin némajátékkal rendezte, és minden remekül ment.

A történet fordulatait nagyszerűen kidolgozták, rengeteg izgalmas kalandot élnek át a hősök. Van kellő menynyiségű humor és komédia, ami elengedhetetlen az ilyen típusú filmeknél. Amikor kiderült, hogy Martin Campbell rendező mellett az előző stáb is csatasorba állt, mindjárt tudtam, hogy a forgatás remek szórakozás, bár kemény munka lesz. Nem akartam átverni a közönséget, azt szerettem volna, ha engem látnának a veszélyes jelenetekben is. Catherine Zeta-Jones

Imádom a kardozást! Jó erőnlétet követelő sport, a szabadidőmben is többet kellene gyakorolnom. A legnagyobb élményem a forgatásról: Martin Campbell ritka gyöngyszemre bukkant a tízéves Joaquint játszó mexikói kisfiú, Adrian Alonso személyében. Adrianból akár egy új Marlon Brando is lehet, ha akarja. Nagyszerű tehetség, nem játssza a szerepét, hanem él a vásznon. Egy felnőttől is nehéz megkövetelni, hogy természetesen mozogjon a kamera előtt, hát még egy gyerektől! Alig beszélt angolul, engem mégis elvarázsolt. Martin némajátékkal rendezte, és minden remekül ment. -->