Viszlát!

Szemből anyuka kísérte három év körüli kislányát. Előttem lassan rótta lépteit egy néni. A kislány váratlanul a mellette elhaladó idős hölgy tomporára csapott. Anyukája minden felindulás nélkül, csak rutinból szólt rá. Az áldozat tán észre sem vette, mi történt. Én viszont szerettem volna az igazságszolgáltatás eszköze lenni: lemásolni a kislány mozdulatát. Mellé érve én is a fenekére vertem volna. Ha neki ez a passziója, élje át ő is a játéka okozta kellemetlen meglepetést. Ezt a demonstrációt az anyuka is jó néven vehette volna. De az is lehet, hogy nem. Így nyugton maradtam: az ő fenekére mégsem csaphattam volna rá. (thzs)