Szerepcsere a terrorban

A nagypapa, Johan van Gogh azzal vádolta meg a rendőrséget, hogy egyszer sem avatkozott közbe. A rendőrség szerint azonban a Van Gogh család bejelentését nem kell komolyan venni. Az amszterdami rendőrség szóvivője szerint a tettesek nem is marokkói eredetűek voltak, „Lieuwe hazudik”.

A parlamentben Geert Wilders független képviselő az eset kivizsgálására és bocsánatkérésre szólította föl a miniszterelnököt és a belügyminisztert. A kormánypárti Sybrand van Haersma Buma pedig egyenesen kijelentette: a „mérgező eszméket” gyökerestől ki kell irtani. Bouyeri ugyanis a börtönben sem hagyta abba szélsőséges nézeteinek terjesztését, rendszeres Korán-órákat tart. A holland hírügynökség úgy tudja, szélsőséges muszlimok még vizsgálati fogságban is az iszlám szent háború, a dzsihád mellett kampányolnak, és a fogvatartott fiatalok soraiban szervezkednek, híveket gyűjtenek. Mindez a holland társadalomban aggodalmakat vált ki.

Az öregedő Európának egy ideig jól jött, hogy az arab világból érkező vendégmunkások felvállalták a „piszkos” feladatokat, betöltötték a munkaerőpiac hiányait. A vendégek azonban letelepedtek, s nemcsak családtagjaikat hozták magukkal, hanem kultúrájukat is. A muszlimok új hazájukban is saját szokásaikat akarják folytatni. Életmódjuknak, hitüknek azonban számos olyan vonása van, amely visszatetsző a saját nagy múltú kultúrájára büszke európai civilizációban. Viták forrása és gúny tárgya a csador, az iskolai fátyol, a muzulmán nők intézményesített joghátránya. Mindehhez hozzájárul, hogy az arabok nemcsak újságot árulnak, hanem kétesnek vagy gyanúsnak tartott tevékenységeket is űznek, olyanokat, mint a pénzváltás vagy a kereskedelem.

Belgiumban tavaly az újszülött fiúgyerekeknek adott leggyakoribb név a Mohamed volt. Ők minden valószínűség szerint olyan bevándorlók, akik megkapták a belga állampolgárságot és gyerekük is az lett. Ezek a fiúk zárt közösségben, saját értékrendjük szerint élnek, azt is kiprovokálva, hogy új hazájuk őslakói kiközösítsék őket. Ördögi kör alakul ki, amelyben az európai muszlimok feljogosítva érzik magukat, hogy átültessék, terjesszék saját kultúrájukat. Vagyis azt csinálják, amit az európaiak akartak évszázadokon keresztül, ellenkező előjellel.

A Németországban élő török bevándorlók az elmúlt években egyre inkább az iszlám hit felé fordulnak. Észak-Rajna-Vesztfáliában például egy közvélemény-kutatás során kiderült, hogy 2004 végén a tartományban élők 72 százaléka nagyon vagy inkább vallásosnak vallották magukat, miközben az arányuk 2000-ben még csak 57 százalékot tett ki. A megkérdezettek egynegyede saját bevallása szerint inkább nem, négy százaléka pedig egyáltalán nem vallásos. A számok összehasonlításából az tűnik ki, hogy a letelepedők soraiban

a hit elfogadása, a hit szerinti élet egyre nagyobb teret hódít – elemzi a helyzetet Faruk Sen. Az esseni Török Tanulmányok Központjának (ZfT) igazgatója a jelenséget azzal magyarázza, hogy az iszlámmal kapcsolatban az utóbbi időkben kirobbant társadalmi viták és atrocitások sok muszlimot arra sarkalltak, hogy egyértelműbbé tegyék hitbéli álláspontjukat. „A növekvő vallásossággal együtt erősödik a diszkriminációval szembeni érzékenység is” – világít rá Faruk Sen. „Abban a pillanatban, hogy valaki Németországot ismeri el új hazájának, és többé nem gondol a visszatérésre Törökországba, a vallási-kulturális azonosságtudat mind fontosabb szerepet tölt be – véli a ZfT igazgatója. – Ez aláhúzza az iszlámmal folytatott párbeszéd szükségességét. A beilleszkedés kulcsa a muszlimok és a németországi iszlám szervezetek jobb megértése.”

ez volt a tűzfészek, ami szándékos gyújtogatásra utal. Az elöregedett házban főként arab származásúak laknak.

A Németországban élő török bevándorlók az elmúlt években egyre inkább az iszlám hit felé fordulnak. Észak-Rajna-Vesztfáliában például egy közvélemény-kutatás során kiderült, hogy 2004 végén a tartományban élők 72 százaléka nagyon vagy inkább vallásosnak vallották magukat, miközben az arányuk 2000-ben még csak 57 százalékot tett ki. A megkérdezettek egynegyede saját bevallása szerint inkább nem, négy százaléka pedig egyáltalán nem vallásos. A számok összehasonlításából az tűnik ki, hogy a letelepedők soraiban

a hit elfogadása, a hit szerinti élet egyre nagyobb teret hódít

– elemzi a helyzetet Faruk Sen. Az esseni Török Tanulmányok Központjának (ZfT) igazgatója a jelenséget azzal magyarázza, hogy az iszlámmal kapcsolatban az utóbbi időkben kirobbant társadalmi viták és atrocitások sok muszlimot arra sarkalltak, hogy egyértelműbbé tegyék hitbéli álláspontjukat. „A növekvő vallásossággal együtt erősödik a diszkriminációval szembeni érzékenység is” – világít rá Faruk Sen. „Abban a pillanatban, hogy valaki Németországot ismeri el új hazájának, és többé nem gondol a visszatérésre Törökországba, a vallási-kulturális azonosságtudat mind fontosabb szerepet tölt be – véli a ZfT igazgatója.

– Ez aláhúzza az iszlámmal folytatott párbeszéd szükségességét. A beilleszkedés kulcsa a muszlimok és a németországi iszlám szervezetek jobb megértése.” -->