Romário és Romárinho

Romário éppen annyira híres zseniális futballtudásáról, mint különcségeiről. Januárban már 40 éves lesz, lassan három évtizede futballozik. Apja volt első edzője az Olariában, onnan tizennégy évesen került a Vasco da Gamába. A profik között 1986-ban mutatkozott be. Két évvel később az olimpia gólkirályaként lett világhírű, néhány héttel később a holland PSV át is hozta Európába. Onnantól kezdve szinte a szemünk előtt zajlott a pályafutása, megfordult a Barcelonában (1993–95), a Flamengóban (1995–96), a Valenciában (1996–97), újra a Flamengóban (1997), a Valenciában (1997–98), harmadszor is a Flamengóban (1998–99), megint a Vasco da Gamában (2000–02), a Fluminenséban (2002–2004). Most újra a Vasco da Gama tagja. Alkalmasint azért is, mert ott viselik a legkönnyebben allürjeit.

Romário a világ legjobb futballistájának tartja magát – ha a múltat nézzük, van is alapja rá, mi több, a FIFA 1994-ben meg is választotta annak –, s nem feledi, hogy még 34 évesen is az amerikai kontinens legjobbja volt. Jóformán se szeri, se száma gólkirályi címeinek, a brazil bajnokságban csak Roberto Dinamite szerzett több gólt nála. Ugyanakkor kifejezetten balhés ember, ezért küldték el a Valenciától, ezért nem hívta meg Zagallo 1998-ban, Scolari pedig 2002-ben a világbajnoki keretbe (tudása alapján mindkétszer helye lett volna az aranyzöldek között). Előbbire reagálva Romário az idős mester képét festette a bárjában a vécére… Összeveszik mindig és mindenkivel, aki nem ad neki igazat – s az esetek többségében megbocsátanak neki, mert zseniális futballista. Ritkán tervez előre, csak azt tudja, hogy imád focizni. Jóformán mindegy neki, hogy valamelyik stadion gyepén, vagy a riói tengerpart homokjában: akkor boldog, ha rúghatja a labdát.

Mostanában alig ismerni rá: tervez a jövőre. Persze az idea érthető: szeretne egy csapatban futballozni a fiával. Alkalmasint kell hozzá még vagy öt év, de azt mondják, Romárinho szupertehetséges. Egyelőre kicsi, mint az apja (Romário beceneve a Kicsi), mindössze 135 centi ,,magas” – igaz, még csak 11 éves. Mániája a foci: másfél éve volt egy súlyos balesete, szó szerint amint lábra tudott állni, újra rúgta a bőrt. De a labdával pazar dolgokat tud művelni. Nagy vagány, szinte az arcára van írva a csibészség. Nem fél semmitől és senkitől. Öt évet játszott már egy teremfocicsapatban, mostanság pedig a Vasco sportiskolájában övé a tizenhetes mez. Nem él együtt az édesapjával – Romário és Monica Santoro viharos szerelme már véget ért, hajdanán a futballsztár és akkor 16 éves menyasszonya a Vasco da Gama stadionjában, a tizenhatos vonalára állított oltár előtt esküdtek ,,örök” hűséget egymásnak –, de ha csak teheti, minden mérkőzését megnézi. Mondani sem kell: szeretne olyan lenni, mint a híres papa, Romário.

Hat gyerek három házasságból és egy szerelemből

Romário háromszor nősült, s hat gyermeke van. 1988-ban kötött házasságot Monica Santoróval, hatéves együttlétükből született a most 15 éves Moniquinha (a szörfözés megszállottja!) és Romárinho. A futballsztár a válás után feleségül vette Danielle Favattót, s aztán nem sokat gondolkodott a születendő kislány névválasztásakor: követte a jól bevált módszert, a szülő keresztnevéhez hozzáillesztette a kicsinyítő képzőt. Így lett a második kislánya Danielinha. Született aztán egy kisfia egy – mondjuk így – rövid ideig mellette lévő élettársától, Edna Velhótól, bizonyos Raphael. Végül feleségül vette a 26 éves Isabella Bittencourt, akitől újabb két gyermeke született, Isabelinha és a Down-kórral a világra jött Ivy.