Minden átutalást figyelnek

A hazai kereskedelmi bankok nem szívesen nyilatkoznak arról, hogy milyen gyakorlati problémákat okozhat a mindennapi üzletmenetben az a sok, egyre szigorúbb előírás, amelyet a terrorizmus elleni harc miatt az Európai Unióban kötelező jogszabályok kényszerítenek rájuk. A legújabb bizottsági javaslat szerint a jövőben már nem is lesz olyan összeghatár – ez jelenleg 2 millió forint! –, amely fölött a bankoknak figyelniük kell a gyanús pénzmozgásokat. Vagyis bármekkora összeg esetén jelenteniük kell, ha az átutalással kapcsolatban valami gyanús. De végül is mi a gyanús? A feladó vagy a címzett neve, nemzetisége? Esetleg az, hogy a címzett gyakran kap-e a feladótól pénzt vagy éppen ellenkezőleg? A javaslat részleteit az unóban is csak most dolgozzák ki. Ami egyelőre biztos, hogy minden nemzetközi átutalás csupán a feladó nevének, címének, bankszámlaszámának egyidejű továbbításával lesz indítható. Az Európai Unió egyébként hosszú ideje foglalkozik olyan szabályok kialakításával, amelyek révén kötelezővé válna, hogy a különféle nemzetközi tranzakciókat lebonyolító pénzintézetek ne csak a saját ügyfeleiket azonosítsák, hanem a nemzetközi tranzakciókat kezdeményező felek pontos adatait is továbbítsák a fogadó bankokhoz. A szándék megvalósítását a tagországok eltérő belső szabályozása eddig meghiúsította.  Ugyanis ezek a kért adatok nem is mindig állnak a bankok rendelkezésére.

Most, hogy az EU-ban sürgősséggel ismét napirendre került a kérdés, felmerülhet, hogy az újabb szigorítás a gyanú árnyékától mentes ügyfeleknek is kényelmetlenségeket okozhat a napi banki ügyintézésben. A megkérdezett hazai bankok persze ezt nem szeretnék elismerni. Név nélkül is csak annyit mondanak, hogy „az ellenőrzéssel kapcsolatos jelenlegi magyar előírások az EU-szabályokkal és gyakorlattal összhangban vannak, és már most igen szigorúak.” A sorok között olvasva ez vajon azt jelenti, hogy igen, gondot okoz a napi gyakorlatban a betartásuk? Hiszen alig van már olyan ügyfél, aki ne bonyolítana nemzetközi pénzügyi átutalást. Például, mert ott dolgozott vagy a munkáltatója külföldi, vagy mert az interneten keresztül vásárolt vagy adott el valamit, amit a bankon keresztül fizet, illetve fizettet ki. Elvben tehát a kötelező figyelés a folyószámlák akár kétharmadát is érintheti.

Az unió álláspontja szerint tekintettel arra, hogy kis összegek is alkalmasak lehetnek a terrorizmus finanszírozására, a szigorított szabályozás összegkorlát nélkül indokolt. A kért adatokat azonban a pénzintézetek kizárólag az illetékes hatóságoknak szolgáltathatják ki, és kizárólag a pénzmosás vagy a terrorizmus pénzelésének megakadályozása, leleplezése érdekében, illetve az ilyen ügyekben folyó nyomozás céljára. Amit a banknak végül is tennie kell, hogy visszautasítja a tranzakciót, ha a beérkező tőkét – nagyságától függetlenül – nem kísérik a fent pontosított információk. Illetve a bank megszakíthatja a kapcsolatot azzal a partnerrel, amely rendszeresen elmulasztja az adatszolgáltatást. A bankok szempontjából azonban lássuk be, hogy amikor kíméletlen verseny folyik az ügyfelek megtartásáért, illetve az új ügyfelek megszerezéséért, miért akarná bármelyikük a versenytárshoz terelni azokat? Így, miközben hivatalosan azt nyilatkozzák például, hogy „a bank szabályozott gyakorlata konzisztens a pénzmosás elleni törvényben, illetve annak legutóbbi módosításában előírtakkal”, a gyakorlatban olyan problémákkal kell szembesülniük, hogy ha valakit tévesen jelentenek be, az megsértődve másik bankot keres. De még ez a kisebb baj. Mert ha viszont nem jelentenek, akkor – mint a minapi hír szerint – a rendőrség nyomoz majd gondatlan mulasztás miatt.

A Kulcsár-féle brókerügy árnyékában több mint kényelmetlen, ha egy bankot sikkasztással hoznak összefüggésbe, mert munkatársai nem jelentettek „két gyanús szír tranzakciót”. Még akkor is rajtuk marad a bélyeg, ha végül a bíróság mondja ki, hogy sem a hitelintézet, sem pedig egyetlen munkatársa nem vett részt pénzmosásban. A Bankszövetségtől kapott információk szerint, tekintettel arra, hogy még az elmúlt évben egyeztették az eljárás rendjét az érintett bankok képviselőivel és az Országos Rendőr-főkapitánysággal, különösebb eljárási problémákról nem tudnak. Április elején az ORFK a pénzmosás elleni küzdelem tapasztalatairól megbeszélést szervezett a bankok számára. Ennek érdekes megállapítása volt, hogy a rendőri szervek szerint a bankok differenciálás nélkül, minden 2 millió forintot meghaladó tranzakciót pénzmosás gyanújával bejelentenek. Véleményük szerint ez a gyakorlat kimeríti a bankok részéről a banktitok megsértését.

Gépre viszik a nyomozók a bejelentések adatait

Az elmúlt években átlagosan 15 milliárd dollárt mostak tisztára hazánkban évente. Ezzel hazánk a világ középmezőnyébe tartozik. A tisztára mosott pénznek általában a 60-80 százaléka kerül csak vissza a gazdaságba, mert a pénzmosással foglalkozó bűnözők inkább vállalják a jelentős veszteséget, mint a lebukást. Eddig papíron rögzítették a bejelentéseket, de a várhatóan növekvő mennyiséget a hagyományos módszerekkel már nem tudják kezelni. Ezért egy olyan informatikai kockázatelemző programot kíván a hivatal beszerezni, amelyik automatikusan kiszűrné a bejelentések közül azokat, amelyekben indokolt lehet az alaposabb rendőrségi vizsgálat.