2005.08.29. 00:00
Megingó hit a demokratikus rendszerben
A jogállamokban – így Magyarországon is – az ügyészség semleges, a pártcsatározások felett álló jogintézmény. Ekképpen az ügyészség körül kialakult politikai viták miatt beigazolódhatnak azok a félelmek, hogy a közintézményekbe vetett széles társadalmi bizalom tovább erodálódhat. Mindez azzal a veszéllyel járhat együtt, hogy mivel a K&H-botrányként elhíresült ügy és a politika világa között szoros kapcsolat tételezhető fel, mind több ember fordul el a politikától, s válik apolitikussá vagy még inkább politikaellenessé.
A független közjogi struktúrák (Alkotmánybíróság, köztársasági elnöki intézmény, Állami Számvevőszék, ügyészség) pártcsatákba történő bevonása tehát különös társadalmi veszélyeket hordoz magában, hiszen a politikai életben nem aktívan részt vevő társadalmakban megnő a veszélye a szélsőséges vagy demagóg nézeteket valló politikai erők szerepvállalásának, illetve a nem valós társadalmi támogatással rendelkező politikai szegmensek felértékelődésének.
A magyar politikai, gazdasági és kulturális elit bizonyos körei erősen érintettek a sikkasztási ügyben, ezért egyértelmű érdekük fűződhet ahhoz, hogy az ügyészség szakmai hozzáértését és tisztességét megkérdőjelezzék. Az intézményt vezető Polt Péter eddig sikeresen verte viszsza az ellene irányuló, leköszönését indítványozó politikai támadásokat, most viszont, a videofelvételek kikerülésével, és a média egyoldalú magyarázataival ellátva ellenlábasai előtt megnyílt az út, hogy személyét szakmailag lehetetlenítsék el.
A legfőbb ügyész fideszes múltja közismert, így közvetetten az is cél lehet, hogy a miniszterelnökök vitája után megnyíló kampányban az ügyészségi munkában feltárt „szakmaiatlanságot” összekapcsolják a Fidesz brókerbotrányban való esetleges érintettségével. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az MSZP és az SZDSZ veszített támogatottságából a Tocsik-ügy miatt 1997–1998-ban, most a Fidesz szavazótábora bizonytalanodhat el jelentős mértékben. A két ügy között lényeges különbség, hogy amíg a Tocsik-botrány vonatkozásában a szocialista és a liberális párt érintettsége bizonyítottnak volt mondható, addig ez a jelenlegi ügy vonatkozásában a legnagyobb ellenzéki pártról nem mondható el.
Az ügy napirenden tartása a botrányban közvetlenül nem érintett kabinet számára is előnyös lehet, hiszen az eltereli a figyelmet a mindenkori kormányzati problémákról. A kérdés csak az: nem vesztünk-e többet a réven, mint amit nyerhetünk a vámon, azaz meddig lehet még következmények nélkül a magyar közjogi rendszerbe vetett hitet megingatni?
