Hírek

2005.08.24. 06:38

Hivatalosan nincs kémügy

Nagy port vert fel annak a romániai magyar nőnek az ügye, aki megszellőztetett hírszerzési dokumentumok szerint a román titkosszolgálatoknak szállított információkat.

Szakács Árpád–Lukács János–Éber Sándor

[caption id="" align="alignleft" width="176"] Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár véleménye szerint ez „az egész ügy ebben a formában kitaláció”
[/caption]Romániában is komoly visszhangot váltott ki a Magyarországon úgymond lebuktatott román hírszerző esete. Norica Nicolai liberális szenátor, a szenátus védelmi bizottságának alelnöke úgy vélekedett: a román titkosszolgálatok reformra szorulnak. A kormánypárti politikus annyit jegyzett meg, hogy az ügy jelzés, amelyet az egyik NATO-tagállam a másiknak küld.

Az egyik legnagyobb példányszámú román napilap, az Evenimetul Zilei címlapján öles betűkkel számol be „Románia Mata Harijának” történetéről. Az újság cikkében megszólaltatott román illetékesek – köztük a belső hírszerző szolgálat igazgatója, a külső hírszerzés (SIE) és a külügyminiszter – elhárították a sajtó érdeklődését. A Cotidianul azt emelte ki, hogy egyes magyarok Romániának kémkednek, a Krónika biztosan állította, hogy Szatmári Tiborról és feleségéről van szó. A házaspár lapunknak nyilatkozva tagadta kapcsolatát a román titkosszolgálattal. Magyarországon is teljes hírzárlat van. A külügyi tárca nem tervez diplomáciai lépéseket a kérdésben, a napvilágra került ügy a nemzetbiztonsági hivatalra tartozik – nyilatkozta lapunknak Polgár Viktor szóvivő. Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár pedig továbbra sem kíván állást foglalni a kérdésben. Egyes információk szerint a történetben kormányzati körök is érintettek.

Az Sz. I. monogrammal jelölt nő intim kapcsolatba került egy volt és egy jelenlegi miniszterrel és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnökével is. Bálint-Pataki József volt HTMH-vezető szintén tagadta kapcsolatát Sz. I.-vel. Közben kibontakozik az ügy háttere is. Megbízható forrásokból úgy értesültünk, hogy a kémtörténet először a nemzetbiztonsági bizottság májusi ülésén került szóba. Tóth András államtitkár röviden ismertette az ügy hátterét, majd kérdésre megerősítette: a  Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NBH) képviselői mentelmi joggal bíró személyekkel folytatott beszélgetéseket is lehallgatott. Mindezek olyan formában történtek, hogy a HTMH-ban dolgozó célszemélyt figyelték meg. Mentelmi joggal bíró állampolgár ugyanis csak a szakbizottság engedélyével hallgatható le.

[caption id="" align="alignleft" width="95"] A kémtörténetek döntő többségéről az átlagember soha nem tudja meg, hogy kémtörténet volt
[/caption]Forrásaink szerint a lehallgatásokról készült felvételeket valószínűleg megsemmisítették az NBH-nál, ugyanakkor a titkosszolgálatnak rendelkeznie kell bizonyítékokkal egyfajta tartalmi összefoglaló formájában. Így maradtak meg például Kulcsár Attila vallomásai is, miután a beszélgetéseket a szakszolgálat megsemmisítette. A vonatkozó dokumentumok államtitkot képeznek, de azokat a nemzetbiztonsági bizottság tagjai megtekinthetik. Lapunk úgy tudja, egyes lehallgatások részletei kikerültek a sajtóhoz is, de azokat még nem használta fel senki. A házaspár kiutasításáról megjelent hírek valótlanságával kapcsolatban forrásunk azt mondta: nemzetbiztonsági szaknyelven a „kiszorítás” azt is jelentheti, hogy a célszemélyeknek abból a környezetből kellett távozniuk, ahol éppen dolgoznak. Ez jelen esetben munkahelyük.

További információk láttak napvilágot az ügyet megszellőztető Magyar Nemzetben is. A lap úgy tudja: Sz. I. korábban kabinetvezetője volt a bukaresti oktatási államtitkárnak (ezt a tisztséget akkor az RMDSZ jelzése alapján egy magyar nemzetiségű ember töltötte be). A hölgy a HTMH-ban a határon túli oktatási intézményekkel való kapcsolattartást biztosította. Egykori munkatársai szerint az volt a nem hivatalos feladata, hogy „lassítsa” a pénzek átutalását, valamint az, hogy a magyar költségvetési pénzeket olyan román állami egyetemekhez csoportosítsa, amelyek magyar nyelven is oktatnak. Sz. I. a HTMH mellett idén áprilisig kuratóriumi tag volt az Oktatási Minisztérium által létrehozott Apáczai Közalapítványban.

Szatmári Ildikó esetleges titkosszolgálati múltját először Erdélyben szellőztették meg. Még 2002 decemberében a transindex.ro portál egyik névtelen fórumába író személy utalt arra, hogy a házaspár kémkedéssel is foglalkozik Budapesten. Szatmári Tibort többek között a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKDP) egyik szétverőjeként tartják számon Erdélyben. A férfi a kilencvenes évek elején belépett a párt kolozsvári szervezetébe, majd tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az RMKDP megszűnjön, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ernyője alatt egyszerű mozgalomként folytassa tovább tevékenységét. Az egykori RMKDP belső köreiből származó információ szerint Szatmári Tibor ennek köszönheti, hogy az RMDSZ-ben egyre fontosabb feladatokat bíztak rá, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt bizonyított volna. Az RMDSZ-ben 2000-ben már ő vezette a párt sajtóirodáját, később a szervezet miniparlamentjébe is bekerült. Az utóbbi években ő lett az RMDSZ budapesti irodavezetője és Markó Béla pártelnök külügyi főtanácsosa. Idén januártól viszont az RMDSZ váratlanul megszakította kapcsolatait Szatmári Tiborral. Markó Béla mindezt azzal indokolta: „nem tartottunk igényt a munkájára”.

Lebukott magyar kémek a külföldi titkosszolgálatok alkalmazásában

A közelmúltban kevés olyan kémtörténet kapott publicitást Magyarországon, amelyekben magyar állampolgárokat szerveztek be idegen titkosszolgálatok. A Taszáron szolgáló Szántó Rudolf zászlós 1979-től 12 éven keresztül dolgozott a jugoszláv hírszerzésnek. Elsősorban a saját alakulatáról, illetve a Magyarországon tevékenykedő szovjet alakulatokról adott ki információkat. A jelentésekért 8–10 ezer forintnyi valutát, valamint többszöri üdülési lehetőséget kapott. A katonai biztonsági szolgálatnak az szúrt szemet, hogy Szántó évről évre az Adriára járt vakációzni. 1993 februárjában tíz év fegyházra ítélte a Legfelsőbb Bíróság. Három évet töltött börtönben, majd amnesztiát kapott a köztársasági elnöktől.

Horváth Pál őrnagy a tőzsdén elvesztett több millió forintját katonai titkok eladásával akarta visszaszerezni. Az őrnagy a Magyar Honvédség Összhaderő Hadműveleti Központjában dolgozott. Minősített iratok kezeléséért felelt, hozzájuthatott számos állami, szolgálati titkot tartalmazó irathoz. 2000 nyarán megkereste egy ismerősét, hogy több anyagot referenciamunkaként juttasson el az orosz nagykövetségre. Horváthot azonban lebuktatták, lefokozták, majd kémkedés előkészítése miatt első fokon 2 év 7 hónap börtönbüntetésre ítélték.

Harmonikus együttműködés – kölcsönös kémkedéssel

A román és a magyar titkosszolgálatok évek óta együttműködnek a terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális migráció elleni küzdelemben – nyilatkozta lapunknak a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékese. A titkosszolgálatokat az Antall-kormány idején tárca nélküli miniszterként felügyelő Gálszécsy András szerint nem ennyire tiszta a kép: „az együttműködés sem zárja ki, hogy valamelyik fél ne érdeklődött volna arról, hogy mi történik a másik területén”.

A kilencvenes évek előtt azonban a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a viszonyt: mindkét fél intenzíven kémkedett a másik területén. A román titkosszolgálat rengeteg magyar anyanyelvű vagy magyarul beszélő, elsősorban értelmiségi kémet alkalmazott. „Nem elképzelhetetlen, hogy a román titkosszolgálatok által beszervezett személy beépülhetett a magyar kormányba vagy a közelébe” – vélte Gálszécsy András.

A nyugalmazott miniszter szerint a NATO-országokban sem szokatlan, hogy egymás között kémkednének. Lebukás esetén csak a rossz viszonyban lévő országok között fordul elő, hogy az elkapott ügynököt bíróság elé viszik vagy letartóztatják. A titkosszolgálatok üzemi balesetként fogják fel a lelepleződést.

Horváth Pál őrnagy a tőzsdén elvesztett több millió forintját katonai titkok eladásával akarta visszaszerezni. Az őrnagy a Magyar Honvédség Összhaderő Hadműveleti Központjában dolgozott. Minősített iratok kezeléséért felelt, hozzájuthatott számos állami, szolgálati titkot tartalmazó irathoz. 2000 nyarán megkereste egy ismerősét, hogy több anyagot referenciamunkaként juttasson el az orosz nagykövetségre. Horváthot azonban lebuktatták, lefokozták, majd kémkedés előkészítése miatt első fokon 2 év 7 hónap börtönbüntetésre ítélték. Harmonikus együttműködés – kölcsönös kémkedéssel A román és a magyar titkosszolgálatok évek óta együttműködnek a terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális migráció elleni küzdelemben – nyilatkozta lapunknak a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékese. A titkosszolgálatokat az Antall-kormány idején tárca nélküli miniszterként felügyelő Gálszécsy András szerint nem ennyire tiszta a kép: „az együttműködés sem zárja ki, hogy valamelyik fél ne érdeklődött volna arról, hogy mi történik a másik területén”.

A kilencvenes évek előtt azonban a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a viszonyt: mindkét fél intenzíven kémkedett a másik területén.

A román titkosszolgálat rengeteg magyar anyanyelvű vagy magyarul beszélő, elsősorban értelmiségi kémet alkalmazott. „Nem elképzelhetetlen, hogy a román titkosszolgálatok által beszervezett személy beépülhetett a magyar kormányba vagy a közelébe” – vélte Gálszécsy András.

A nyugalmazott miniszter szerint a NATO-országokban sem szokatlan, hogy egymás között kémkednének. Lebukás esetén csak a rossz viszonyban lévő országok között fordul elő, hogy az elkapott ügynököt bíróság elé viszik vagy letartóztatják. A titkosszolgálatok

üzemi balesetként fogják fel a lelepleződést. A kémtörténetek döntő többségéről az átlagember soha nem tudja meg, hogy kémtörténet volt Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár véleménye szerint ez „az egész ügy ebben a formában kitaláció” -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!