Három iráni forgatókönyv

A The Atlantic Monthly című tekintélyes amerikai folyóirat egykori katonai vezetőket és CIA-szakértőket szólaltatott meg. Észrevételeikből az kerekedett ki, hogy három különböző forgatókönyvet dédelgetnek Washingtonban titkos iráni akciókra.

1. változat: Büntető- és figyelmeztető légicsapások
Ez a legegyszerűbb megoldás. Éjszaka B2-es nehézbombázók korlátozott körzetben katonai létesítményeket és laktanyákat – például az Iszlám Forradalmi Gárda kaszárnyáit – bombáznák Iránban. A cél: a rendszer komoly figyelmeztetése és büntetés a terroristák rejtegetéséért. Kockázat: Irán rakétákkal befoghatja Izraelt, az olajárak emelkednek, terrorakciókat követnek el.

2. változat: Az atomlétesítmények lerombolása
Ötnapos légitámadás százhuszonöt célpontra – mind ismert nukleáris, biológiai vagy kémiai üzem. Csapások a légvédelemre és a parancsnoki központokra (százhetvenöt célpont), köztük a Perzsa-öbölben állomásozó hadihajók cirkálórakétáira. Előkészületek: kilencven nap. Probléma: az iráni atomprogramot egyértelműen visszaveti, de nem akadályozza meg. Peter Scholl-Latour, a Közel-Kelet szakértője szerint „létezhetnek olyan előállító üzemek, amelyekről Amerika nem tud vagy túlságosan mélyre építették a földbe, hogy kiiktathassák őket”.

3. változat: Bevonulás és rendszerváltozás
Ez a Szaddám-verzió. Az amerikai csapatok Irakból Iránba vonulnak, Afganisztánból légicsapásokat indítanak, és különleges egységeket vezényelnek át. Előkészületek: akár hat hónap. Cél: véget vetni a mullahok hatalmának. Kockázat: a háború világméretű bírálata, kiszámíthatatlan következményekkel, kevés szövetséges, magas költségek. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter: „Nem javaslok katonai akciót, de azt sem javaslom, hogy teljesen kizárják a lehetőségét”.