Bush, Armstrong: töredező texasi tengely

George Bush amerikai elnök szeretné, ha tovább folytatná munkáját a rákkutatást felügyelő bizottságban Lance Armstrong. A texasi klasszis már korábban is tagja volt a háromtagú testületnek, de február 20-án lejárt a mandátuma, s azóta teljes erőbedobással a Tourra készült. A Fehér Ház közleménye szerint azonban az elnök kijelentette: 2008 februárjáig számít Armstrong közreműködésére.

Látszólag tehát nincs törés az amerikai politika irányítója és a sportolástól a napokban visszavonult 34 esztendős klasszis kapcsolatában. Az elnök az idei eredményhirdetés után is, immár szokás szerint, felhívta a kerékpároskirályt, s mint Scott McClellan szóvivő közölte, „meleg, baráti szavakkal köszöntötte” történelmi sikere alkalmából, és Armstrong győzelmét „az emberi szellem és akarat csodálatos diadalának” minősítette, amelyre „nem csak Amerika, de az egész világ büszke lehet”. A kitüntető barátságra mindig büszke Lance Armstrong az utóbbi időben kellő visszafogottsággal nyilatkozik texasi földije politikájáról. A napokban a Time magazin olvasói ismerkedhettek meg egyáltalán nem kozmetikázott véleményével.

– Jól ismerem az elnököt, találkoztunk már vagy húsz alkalommal. Sok tekintetben támogatom elképzeléseit, de már korábban is úgy gondoltam, az iraki háború ügyében veszélyes úton indultunk el, s a muzulmánok millióival találjuk szemben magunkat. Rengeteg pénzt költünk a háborúra. Mibe kerül nekünk az iraki beavatkozás? Heti egymilliárdba? Vagy napi egymilliárd dollárba? Ki tudja? Az viszont biztos, hogy a Nemzeti Rákkutató Központ éves költségvetése alig négymilliárd dollár. Változtani kell! A közvéleménykutatások igazolják, hogy az emberek sokkal jobban rettegnek a rákbetegségtől, mint attól a lehetőségtől, hogy terrortámadás érné munkahelyüket, lakásukat. A rák ellen kell háborúzni, nem Irakban! A mai Amerikában még mindig 44 millió ember él az egészségügyi biztosítás rendszerén kívül. Rájuk kellene a sok pénzt költeni, a betegségek ellen kellene harcolni, e csatába forgatni a sok milliárd dollárt!”

Lance Armstrong háborúval kapcsolatos véleménye 2003-ban sokkal visszafogottabb volt. Mostani kemény szavai akár időzített bombának is felfoghatók, hiszen éppen akkor jelentek meg, amikor napvilágot látott a kongresszusi költségvetési bizottság jelentése arról, hogy a második világégés óta az iraki hadikiadások minden más háborúnál jobban megterhelik az amerikai kasszát.

Sokan mondják, hogy Armstrong hangnemváltása azt jelzi, hogy politikai pályára készül. Mások élettársa, az énekes Sheryl Crow hatását vélik kiérezni, mondván a rocksztár aktív szerepet vállal a Háború nem megoldás nevet viselő mozgalomban. Az igazság azonban vélhetően az, hogy Armstrong felismerte, a hangzatos kijelentések, szavak ellenére az egészségügy, s azon belül is a számára érthetően szívügynek tekintett rákkutatás egyre kevesebb pénzt kap a költségvetéstől. Miközben a háború milliárdokat visz el. Hírnevét, ismertségét felhasználva lobbizik megoldatlan egészségügyi, szociális kérdések érdekében. S ez a felismerés viszi a sportolót egyre távolabb földijétől, s közelíti a Washingtonban szeptember 24-re hirdetett hatalmas háborúellenes tüntetés szervezőihez.

„Köszöntöm barátomat, a nagy bajnokot! Amerika büszke Lance fantasztikus sikerére. Olyan eredményt ért el, amit korábban még senki rajta kívül. Emellett megmutatta nekünk, mi az igazi küzdés. A sportban és az életben egyaránt. Tudjuk, hogy évekkel ezelőtt rákbetegséggel diagnosztizálták, kemoterápiás kezelést kapott, s az orvosok ötvenszázalékos esélyt adtak neki az életben maradásra. Amit ő tett, az több, mint túlélés! Az a teljes siker. Példát mutatott mindenkinek, akit baj sújt, ki betegséggel, halálosnak mondott kórral küszködik. Tőle megtanulhattuk, hogy testi és lelki akarattal, erővel szinte minden gondon lehet győzedelmeskedni. Texasi barátom teljesítménye ösztönzést, erőt adhat amerikaiak millióinak, minden embernek a világon.”

„Köszöntöm barátomat, a nagy bajnokot! Amerika büszke Lance fantasztikus sikerére. Olyan eredményt ért el, amit korábban még senki

rajta kívül. Emellett megmutatta nekünk, mi az igazi küzdés. A sportban és az életben egyaránt. Tudjuk, hogy évekkel ezelőtt rákbetegséggel diagnosztizálták, kemoterápiás kezelést kapott, s az orvosok ötvenszázalékos esélyt adtak neki az életben maradásra. Amit ő tett,

az több, mint túlélés! Az a teljes siker. Példát mutatott mindenkinek, akit baj sújt, ki betegséggel, halálosnak mondott kórral küszködik.

Tőle megtanulhattuk, hogy testi és lelki akarattal, erővel szinte minden gondon lehet győzedelmeskedni. Texasi barátom teljesítménye ösztönzést, erőt adhat amerikaiak millióinak, minden embernek a világon.” -->