Hírek

2005.07.09. 00:00

Vízcsobogás egy lufiban

Víz alá nyúló terek, információs buborék a Margit híd fölött, feszített víztükrű medence a Gellért-hegyi kiserődből. Így álmodták meg a jövő Budapestjét. A szakértők azóta is álmodoznak.

Lázin Miklós András

[caption id="" align="alignleft" width="318"] Lényegesen egyszerűbb lenne, ha valóban megvalósítható ötleteken törnék a fejüket a programiroda szakemberei. Mint a Nemzeti Színház előtti piramis.
[/caption]Megírtuk, milyen földtől elrugaszkodott terveket eszeltek ki az illetékesek, hogy Budapest nyerje el az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címet. A helyzet Budapesten változatlan.
Tudati váltás, Duna mélyébe nyúló terek, információs üvegbuborék a Margit híd fölé. Bojár Iván András két korty szénsavmentes ásványvíz között szinte megállás nélkül ontja 2010-re vonatkozó sziporkáit. A szokássá vált Városházi Beszélgetések hallgatósága számára pedig lassan kiderült az is, elég volt a múltba forduló, historizáló szemléletből. Helyette a jövőt kell nézni, amely szép és fényes, no meg csillogó és csobogó.
Ezt szolgálja többek közt az is, hogy az Európa Kulturális Fővárosa 2010 programiroda munkatársai feszített tükrű medencét álmodtak a Gellért-hegyi kiserődből. Hogy ezt miként lehet kivitelezni, s hogy mennyibe kerül, homályban marad. Akárcsak az a kérdés, mi lesz a váracska kapuja fölötti tekintélyes falhiánnyal. Ezt ugyanis a kiegyezés után bontották el dédnagyapáink, mintegy jelképezve az önkényuralom végét. Bár, ha jobban belegondolunk, kár lenne sajnálni e becses történelmi emléket. Ez az érzés csak amolyan múltba fordulás, melyre már igazán nincs szükség.
Bojár Iván András közben élhető és szexi városról beszél. Olyanról, melyben öröm lakni. Az előadó következő mondatában kifejti, az elmúlt tizenöt esztendőben rengeteg jó lehetőségről maradtunk le. Értelmezésében ez nehezen megfogható kulturális tereket, míg a városlakóéban járható, tiszta és biztonságos utcákat jelentene.
Az előadás kissé fésületlenre sikeredett. Ezt maga a programiroda vezetője is érezhette, mert többször hangsúlyozta, messze még a pályázat beadásának határideje.
Bojár után Szemerey Samu, a Firka Studió Kft. építész vezetője hozta vissza a hallgatóságot a szárazföldre. Ő szó szerint ízekre szedte az elmondottakat. Kissé árnyaltabban tette ugyanezt Alföldi György is, a Rév8 Rt. vezérigazgatója, aki legfőképp a Duna kivilágításának értelméről értekezett hosszasan.
A hallgatóság felszólalása jól tükrözte a lényeget. A többség puszta lufinak vélte a víz alatti és fölötti ötleteket, s nagyobb hangsúlyt adna az útépítésnek, a járdák tisztán tartásának. És ez valóban fontosabbnak tűnhet, mint a Duna kivilágítása vagy egy feszített víztükrű medence a Gellért-hegy tetején.

Ezek is érdekelhetik