Testünkben járva a sejtek is a rövidebb útvonalat kedvelik

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Ha nem irányítjuk, a „maga feje után”, kórt okozva halad a baktérium
[/caption]A Harvard Egyetem tudósai által nyilvánosságra hozott feltárás szerint sikerült lencsevégre kapni, ahogyan bizonyos baktériumok a testben, pontosabban a sejtek felületein mozognak. A tudósok kiemeltek néhány baktériumot megszokott környezetükből, és videóra rögzítették, hogyan viselkednek a különböző típusú sejtfelületeken haladtukban. Az Escherichia coli nevű, a bakterológiában amolyan „igáslónak” nevezett baktériumról például kiderült, hogy inkább a lyukacsos, kevésbé sűrű, zselés sejtfelületekben szeret közlekedni. Mozgását az úgynevezett flagellának nevezett vékony, ostorszerű sejtnyúlványok idézik elő, amelyek az óramutató járásával megegyező irányba haladnak, ezáltal segítik előbbre a baktériumot.

A felfedezést azért is tartják jelentősnek, mert segítségével elérhető, hogy csak biológiai módszereket használva lehessen gyógyszert, pontosabban gyógyító molekulákat juttatni a test bármely részébe. A harvardi kutatócsoport nem csak levideózta az Escherichia coli baktérium közlekedését, hanem azt a technológiát is kidolgozta, amellyel a hajszál vastagságánál tízszer kisebb, legfeljebb tíz mikron nagyságú csatorna építhető. Mivel a szakértők jól ismerik azt az anyagot, amelyet a baktériumok a helyváltoztatáshoz leginkább kedvelnek, a mikrocsatornában könynyebbé tehetik a gyógyító sejtek mozgását, ha annak falát a zselészerű anyaggal vonják be.

DiLuzio professzor, a kutatási eredmények közlésekor kiemelte, hogy a sejtek inkább a jobb oldali közlekedési szabályokat kedvelik, mivel sejtnyúlványaikkal ebben az irányban végeznek körkörös mozgást. Ha azt is tudjuk, hogy milyen útvonalat kedvelnek, azaz, hogy milyen anyagban közlekednek könnyebben a baktériumok, akkor tervezhető a „teherhordó” sejtek útvonala. A Nature tudományos folyóirat nemrég megjelent számában közölt leírásban a szerzők azt tartják a felfedezés legnagyobb eredményének, hogy kutatásuknak köszönhetően mellőzhetők lehetnek az úgynevezett molekulapumpák vagy az elektromos feszültségkülönbségeken alapuló módszerek.