Hírek

2005.07.02. 00:00

Megfejtették a kolibrik titkát

Megcáfolták a hiedelmet, miszerint a kolibrik úgy lebegnek, mint a rovarok. Az apró madarakat amerikai kutatók ultragyors fényképészeti eljárással vizsgálták, és merőben új eredményekre jutottak.

Tornai Szabolcs

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Egyetlen madár sincs, amely úgy tud egy helyben „állni” a levegőben, mint a szemkápráztató kolibri. Csak nemrég sikerült felfedni, hogy a kolibrik nem úgy lebegnek, mint a repülő rovarok.
[/caption]Alig akad olyan ember, akit ne nyűgözne le, ahogy egy színpompás kolibri egy helyben „áll” a levegőben, miközben szárnyai szinte láthatatlanok, oly észveszejtő gyorsasággal mozognak. Nincs még egy madár, amely képes lenne erre a mutatványra. De e képesség korántsem öncélú, mivel a virágméz kiszívásában hallatlan evolúciós előnyt jelent más szárnyasokkal szemben. Az utóbbi évtizedekben számos tudományos kutatást folytattak le a kolibrik lebegési technikájának megfejtésére, de a titok sajnos titok maradt. A legtöbb kutató arra az eredményre jutott, hogy a kolibrik – noha teljesen más a testfelépítésük – lényegében úgy lebegnek, mint a repülő rovarok. Az Oregoni Állami Egyetem, a Portlandi Egyetem és a George Fox Egyetem kutatói nemrég egy digitális részecskevizsgálati módszert (DPIV) alkalmaztak az apró madarak szárnymozgásának feltárására. Hetven éven át szupergyors videokamerákkal filmezték a lebegő kolibriket, ám a mozgáselemzések bármilyen alaposak voltak, elégtelennek bizonyultak.

A DPIV-vel történő vizsgálat azonban már kézzelfogható és merőben új eredményeket hozott. Kiderült, hogy a kolibrik testük 75 százalékát lefelé történő szárnycsapásokkal tartják a levegőben. Huszonöt százalékát pedig a felfelé történő szárnycsapásaikkal. Ugyanez az arány a rovaroknál 50–50 százalék, tehát két jelentősen különböző lebegési technikáról van szó. Ugyanilyen nagy mértékben különbözik a többi madárfaj lebegési módszere, mivel más madarak testsúlyuk 100 százalékát tartják fenn lefelé történő szárnycsapásaikkal.

A DPIV-eljárás a folyadékok és gázok viselkedésének vizsgálatát teszi lehetővé. A DPIV segítségével a kutatók a részecskék mozgását képről képre végig tudják nézni, mintha egy spirálfüzetben lapoznának. A DPIV-t eddig sosem alkalmazták madarak röptének megfigyelésénél. A kolibriknél a vizsgálat úgy történt, hogy a levegőt mikroszkopikus olajrészecskékkel szórták tele, és az etetőnél lebegő madárról digitális fénykép készült minden háromszázadik mikromásodpercben. A felfoghatatlanul rövid pillanatokra lézerfénnyel világították meg az olajrészecskéket. A szárnycsapások keltette levegőörvényeket az olajrészecskék tették nyomon követhetővé. A digitális fényképeket számítógéppel feldolgozták, majd rekonstruálták a szárnymozgás folyamatát és sajátosságait.

A Nemzetközi Kolibritársaság alapítója és elnöke, H. Ross Hawkins elragadtatását fejezte ki a felfedezés hallatán. Mint mondta, logikus, de kissé naiv elképzelés volt azt hinni, hogy a kolibrik úgy lebegnek, mint a hasonló méretű repülő rovarok. Persze az elnök lelkes szavait nem szabad úgy értelmezni, hogy a kolibrik merőben másként lebegnek. A hosszas elemzések során az is kiderült, hogy lebegési technikájukba a kolibrik beépítettek néhány jellegzetes rovartrükköt is. A kolibrik egy teljesen más evolúciós pályán jutottak el a lebegés képességéig, mégis sikerült átvenniük a rovarok egyes fortélyait.

Ezek is érdekelhetik