Viszlát!

Minden híres ember örül annak, ha gyermeke szintén híres ember lesz. Ám retteg attól, hogy ivadékát kezdetben „X. Y. lányaként, fiaként” emlegetik, majd hirtelen ő válik „X. Y. papájává, mamájává”. A büszkeség ilyenkor keserűséggel párosul. Ennél kellemetlenebb már csak az, ha a névrokonság okán összekeverik a nevét, elvégre „ő is valaki”. Mégis megesik. Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerzőből tegnapi számunkban sikerült Petőfi Sándor édesapját faragnunk. Neki tulajdonítottuk a lánglelkű költő nemzését, holott a vén korcsmárost Istvánnak hívták. Kérjük azért a zeneszerzőt, ő ne magyarosítson Petőfire. (gyz)