2005.07.01. 00:00

Szervét, az öntörvényű

„Úgy tartja kedvem, hogy őrültnek tettessem magam” – mondja Pirandello IV. Henrikjének címszerepében Szervét Tibor. Nem mindennapi egyéniség: mély intellektus és csintalan kamasz lakik benne.

Váczy András

[caption id="" align="alignleft" width="298"] Szervét Tibor a kis szerepeket is ugyanolyan fontosnak tekinti, mint egy főszerepet. Képünkön Ónodi Eszterrel.
[/caption]– Nagyon különleges és szokatlan volt a pécsi előadás – mondja Szervét Tibor a nemrégiben rendezett országos színházi találkozóra emlékezve. – Egyrészt örültünk, másrészt izgultunk. És mindannyian bizakodtunk, hogy tetszik, amit csinálunk, én ráadásul a lelkem mélyén reménykedtem, hátha győzünk. Ez növelte a tétet. Aztán a méretek… A pécsi színház kétszer akkora, mint a Radnóti, nem tudtuk, hol vannak a nézők, ettől pedig furcsa távolságérzésem támadt. Amikor magamnál voltam, folyamatosan feszélyezett: biztos, hogy van itt valaki Nem lehetett a közönségre támaszkodni. Akkor nyugodtam meg, amikor hallottam a tapsot. Nem akármilyet ám: forró, lelkes ujjongást! – Meg is kapta a szerepért a legnagyobb elismerést: a legjobb férfiszínész díját.
Szervét olyan színész, aki a maga feje után megy. Nem arra épít, hogyan alakítgatták mások a szerepet, mi a bevett és betonbiztos megformálási recept, hanem kitalálja magának.

Öntörvényű? Makacs, dacos, „csak azért is” fajta? Maradjunk annyiban: ízig-vérig egyéniség. Lehet keresni kulcsot pályája sajátos alakulásában, abban, hogy sutba dobva a jogi doktorságot, fogta magát, és színészetre adta fejét. De inkább hagyjuk azt a kulcsot, és nézzük Henriket meg a Postást, amúgy szervétesen. – Tavaly valóban a IV. Henrikkel küzdöttem. Fel kellett térképeznem ennek a rettenetesen nehéz pasinak az idegrendszerét, aztán át kellett élnem, és vissza kellett adnom. Hú… Úgy megharcolt Pirandello hősével, hogy a másik szerep, a másik kedvenc majdnem elhalványult. – Kicsinek tűnik, nekem mégis nagyon nagy feladat volt a Tóthék Postásának szerepe. Személyes örömet jelentett a figura kitalálása és megvalósítása. Nagy vitát váltott ki, többek nekem estek: miért így játszod? Azt válaszoltam, mert ez így vegytisztán Örkény.

Az a szerencse, hogy a rendezők érzik, tudják, mit akar Szervét, és hagyják, menjen csak a maga útján, a maga feje után. És most, hogy jól elfáradt, kijár neki egy kis nyugalom: – Rendbe szedem magam, elmegyek kis családommal egy tanyára, a természetbe.