2005.05.05. 00:00
Stevie Wonder örökre vörösben
A Liverpool húsz évvel a Heysel-dráma után újra bejutott az európai futball „királykategóriájának” döntőjébe. Teljesült ezzel Steven Gerrard álma. A mai angol futball legkeresettebb játékosa ugyanis azt mondta az idény előtt: távozni készül, ha a Pool nem képes a legtekintélyesebb trófeákért harcolni.
Liverpoolban nőtt fel, a „vörösök” bűvöletében. Amióta csak az eszét tudja, rajongott a nyolcvanas évek nagy részében sikert sikerre halmozó gárdáért. Azért, amelynek az európai menetelését most lemásolta Rafa Benítez éppen általa vezényelt legénysége. Kilencévesen leigazolt a kölyökcsapatba, majd egyre feljebb lépkedett a szamárlétrán. 1998-ban Gérard Houllier, a csapat akkori menedzsere kiszúrta magának egy ifimeccsen. Gerrard ugyan csak kicsi késéssel követte egyik legjobb barátját, Michael Owent az első csapatba, de szinte első mérkőzéseitől kezdve világossá tette mindenki számára játékával, hogy az új évezred új Liverpooljának egyik legfontosabb játékosa lesz.
2000 májusában, közvetlenül az Európa-bajnokság előtt került be a válogatottba, sőt egyike volt azon kevés angolnak, akik nem bőgtek le a kontinenstornán. A következő esztendőben pillére volt a Liverpool történetének egyik legsikeresebb évét élő, öt kupát is nyerő gárdának. Különösen az Alavés elleni UEFA-kupa-döntőben játszott szenzációsan. De akadt a válogatottban is egy fantasztikus fellépése: a müncheni, németek elleni 5-1-en nagyon fontos gólt lőtt az első félidő végén. (Nem mellékesen: bár csak négy év telt el a két sikertavasz között, a „vörösök” csapata teljesen kicserélődött. Csak Jamie Carragher és Gerrard, valamint az éppen a Chelsea ellen az Anfield Roadon visszatért Dietmar Hamann számított mindkét sorozatban alapembernek.)
2001-ben úgy tűnt, a rajongói által Stevie Wondernek becézett fiú az elkövetkező években a világ legjobb középpályásai közé emelkedhet. Ám évről évre különböző sérülések hátráltatták – az egyik miatt például kénytelen volt kihagyni a 2002-es világbajnokságot is. Kifejezetten jó formában kezdte a legutóbbi őszi idényt is. Ám a Manchester United elleni, szeptember 20-ai bajnokin megsérült, két hónapra kidőlt a sorból. Visszatérése után eleinte nem tudta kirángatni a Pool szekerét a gödörből, öt meccséből csak egyet nyert meg a „vörösökkel”.
A Bajnokok Ligája sorozatban ő lendítette tovább a „vörösöket” a csoportmérkőzéses szakaszból, az Olympiakosz elleni remeklésével. Pedig nagy nyomás alatt játszott azon a meccsen, mert többször is hangoztatta, ha kiesik a Liverpool, távozni akar. Szerencséje volt, továbblépett csapata. Így nem kellett összekülönböznie az édesapjával, aki többször is megfeddte, ne hozzon szégyent egy Liverpool-őrült családra azzal, hogy elhagyja a klubot egy gazdagabb kérőért. Stevie maradt – s most már úgy tűnik, letett arról, hogy a Chelsea-hez szerződjön.
Nem baj, úgyis nagyon utálta hallani, az éppen a Chelsea elleni Ligakupa-döntőben „szerzett” öngólja után, hogy jobb lett volna kék mezt húznia. Most az Anfield Road környékén mindenki vörösben akarja látni. Örökre.
Élete legnagyobb napja
– Várt a Liverpooltól ilyen nagyszerű menetelést az idény előtt?– Őszintén szólva, nem. Főleg, miután a klub elengedte Michael Owent. Ráadásul temérdek sérülés sújtott bennünket.
– Ez a „vörösök” legnagyobb sikere az elmúlt húsz évben. Mit jelent önnek a mostani BL-sorozat?
– Ez pályafutásom legnagyobb élménye. Olyan, amire mindig is vágytam Liverpool-játékosként. Kissrác voltam a nyolcvanas évek elején, de jól emlékszem, milyen örömöt jelentettek az Anfield Roadon az európai kupaszerdák.
– A Liverpool a csúcs közelébe jutott. Miben kell még javulni?
– Állandósítani kellene a formánkat. S akkor nem csak a kupameccseken játszunk jól. A Ligakupa és a Bajnokok Ligája megmutatta, mindenkivel fel tudjuk venni a versenyt.
– Elképzelte már magát Isztambulban?
– Az lesz életem legnagyobb napja. Minden srác, aki elkezd a Liverpoolban játszani, arról álmodik, hogy a „vörösök”kapitánya legyen egy kupadöntőben.
– Őszintén szólva, nem. Főleg, miután a klub elengedte Michael Owent. Ráadásul temérdek sérülés sújtott bennünket.
– Ez a „vörösök” legnagyobb sikere az elmúlt húsz évben. Mit jelent önnek a mostani BL-sorozat?
– Ez pályafutásom legnagyobb élménye. Olyan, amire mindig is vágytam Liverpool-játékosként. Kissrác voltam a nyolcvanas évek elején, de jól emlékszem, milyen örömöt jelentettek az Anfield Roadon az európai kupaszerdák.
– A Liverpool a csúcs közelébe jutott. Miben kell még javulni?
– Állandósítani kellene a formánkat. S akkor nem csak a kupameccseken játszunk jól. A Ligakupa és a Bajnokok Ligája megmutatta, mindenkivel fel tudjuk venni a versenyt.
– Elképzelte már magát Isztambulban?
– Az lesz életem legnagyobb napja. Minden srác, aki elkezd a Liverpoolban játszani, arról álmodik, hogy a „vörösök”kapitánya legyen egy kupadöntőben. -->
