Klein Dávid már várja a nagy találkozást

Egy budai irodaház második emeletéről telefonálok a Mount Everestre. Klein Dávidot hívom, aki egy nemzetközi expedíció tagjaként május közepén palackozott oxigén segítsége nélkül próbál feljutni a 8850 méteres csúcsra. Szóval, bepötyögöm a tizenötjegyű számot, és… 6000 kilométerrel odébb, 3 és fél órás időeltolódással Klein Dávid felveszi a műholdas telefont.

– Üdvözlöm, a legkézenfekvőbbel kezdem: hogy van?
– Köszönöm, jól, éppen úton vagyok az 5350 méteren lévő alaptáborba. Most 5000 méter magasan töltöm az éjszakát, és holnap megyek föl a táborba.

– Az útitervben az szerepelt, hogy május tizedike és huszadika között lesz a csúcstámadás. Ez még mindig így van?
– A terv nem változott. Az alaptáborban mindenki a legfrissebb meteorológiai jelentéseket böngészi. Ezek szerint május tizenötödikén–tizenhatodikán nyílik egy úgynevezett időjárási ablak, akkor érdemes megpróbálni a csúcstámadást. Én most fejeztem be az akklimatizációt. Április első felében az alaptáborból két hullámban egészen 7500 méterig jutottam. Ez igénybe veszi a szervezetet, pihenni és feltöltődni pedig csak alacsonyabban lehet. Minél alacsonyabbra tud menni az ember, annál több oxigént tud feltankolni.

– Azaz öt-hat nap múlva újult erővel vág neki a csúcsnak.
– Ez még nem biztos, addig sok minden változhat. Könnyen lehet, hogy beiktatok még egy akklimatizációs szakaszt, és csak a második ablakon, huszadika körül vágok neki a csúcsnak.

– Hány napot vesz igénybe egy újabb felkészülés?
– Négy napra tervezem. Az első napon éjjel egy órakor indulva az alaptáborból 6400 méterig megyek fel. A harmadik napig a 7500 méteren lévő déli nyeregig tudok menni, ahonnan egyből visszatérek a 6400-as magasságba. Henry Todd, az expedíció vezetője azt mondja, kár lenne az erőmet tovább pazarolni, hiszen eddig én voltam a csapatból a legmagasabban, és remek állapotban vagyok. Az akklimatizációval vigyázni kell, minél többet van az ember nagy magasságban, annál több erőt veszít. Nagyon kell figyelni az egyensúlyra: bírni kell az oxigénszegény légkört,  szükség van az erőre.

– A múlt héten egy lavina há-rom hegymászó halálát okozta. Ön nem volt veszélyben?
– Hál’ istennek nem. A lavina a hatezer méteren lévő egyes tábort vitte el. Én aznap éppen az alaptáborból egy lendülettel mentem fel hét és fél ezer méterre, majd tértem vissza a kiindulási pontra. Az egyes tábor mellett délután haladtam el, szerencse, hogy nem álltam meg, mert éjszaka jött a lavina.