A bizalom vagy inkább a bizalmatlanság próbája

A DEÁK TÉRI METRÓÁLLOMÁSON egy fiatalember lépett hozzám. Egy gyorsétteremben kirabolták, 80 ezer forintját vitték el. Ne értsem félre, kérte, ő nem koldus, nem ezzel a dumával akar pénzt kicsikarni tőlem. Vonatjegyre kell neki ötezer forint, hogy hazajusson Debrecenbe. Másnap jön vissza, és kamatostul megadja.
HIHETŐ TÖRTÉNET, hiteles tolmácsolás, nem volt okom kételkedni benne. Alig ezer forint lapult a zsebemben. A felét neki adtam. Kártyát kezdett emlegetni, s úgy értettem, hogy névjegykártyára gondol, hogy elérhessen, ha másnap megérkezik. Azt a keveset nem úgy adtam, mintha visszavárnám. De annyira bizonygatta mondandóját, hogy a kezébe nyomtam egy névjegykártyát. Félreértés történt. Ő bankkártyára gondolt: sétáljunk egy automatához, vegyek föl annyit, hogy kisegítsem a jegyárral. Bankkártyát aznap reggel nem vettem magamhoz.
A BIZALOM vagy A BIZALMATLANSÁG tesztje lesz, hogy jelentkezik-e. Ha felhív, elviszem egy sörre azon a pénzen, hiszen nem az a lényeg. Illetve dehogynem, a gesztus és a sör. Ami a jelekből ítélve elmarad…