Hazugsággal nem lehet senkit sem jóllakatni

Hatásvadász, de gyakran buta reklámoktól átitatott világunkban előbb-utóbb érzéketlenné válunk a felhívásokra. Most mégis olyat láttam, ami megfogott, aminek üzenetétől nem tudok szabadulni. Anya gyermekével, arcukon kétségbeesés. Szomorúság, tehetetlenség, kiszolgáltatottság. Nem háború, nem természeti katasztrófa sújtotta vidéken készült a felvétel. Mivel ez itt nem a reklám helye, vagy legalábbis nem úgy, a szöveget nem idézem pontosan. A címből kiderül, az anya hazudni kényszerül gyermekének. Egyszer azt mondja, azért nem hívja vacsorázni, hogy tovább maradhasson a játszótéren; máskor azt, hogy nem vásárolnak ennivalót, mert rossz a hűtőszekrény. A valódi ok, hogy nincs rá pénzük, nincs miből venni. Ezt tessék megmagyarázni egy gyereknek.

Kegyes hazugság. Anyának aligha fájhat bármi jobban, mintha gyermekét látja éhezni. A hirdetéssel egy alapítvány próbál pénzt szerezni a rászorulóknak. S ma hazánkban, ahol a felmérések szerint minden harmadik foglalkoztatott mini-málbérből él, sok a szegény, aki támogatásra vár.

A valóság a statisztikáknál még rosszabb, s különösen a szerencsétlenebb vidékeken, a leszakadt országrészben. Minimálbérből nem lehet emberhez méltó életet élni, legfeljebb egyik napról a másikra túlélni: ez a gazdaság függvénye.

Az meg szociális feladat, hogy a szegényekkel, az öregekkel és a gyerekekkel törődni kell.