Egyre erőszakosabbak az utcai szélvédőmosók

ELMÚLTAK az évek, amikor az úttesten csak rendőrök integettek. A kereszteződésekben olykor mások osztják be helyettünk az időt, amíg a lámpa zöldre vált. Szórólapokat nyújtanak, ingyenes újságokat kínálnak, s némi könyöradományt kérnek. Ki-ki vérmérséklete szerint fogadja ezt. De a röpke közjátékok szereplői szabad akaratukból teszik, amit tesznek.

BOSSZANTÓAN MÁS a helyzet a szélvédőmosás ürügyén az autósokra támadó alakokkal. Ők kész helyzetet teremtenek azzal, hogy első mozdulatukkal rögtön összefröcskölik az ablakot. Az autós jobbára felháborodva dudál, a szélvédőmosó pedig indulatosan hőbörög a köszönet elmaradása láttán. Valamennyi jelenet, amit láttam, méltatlan volt. Nem csoda. Itt nem szolgáltatást végeznek a támadók, hanem kéretlenül ajánlják magukat. Bizalomra alig érdemesen, félig vagy tán egészen részegen.

A RENDŐRSÉGNEK ILLENE tudomásul vennie: senki nem akarja kétes tisztaságú alakokkal tisztíttatni az autóját. És meg kellene védenie bennünket. Mindenki tudja, hol vannak a zaklatók törzshelyei. A rendőrök könnyen megtisztíthatnák a terepet. Az ablaküvegre pedig már magunktól is gondunk lesz aztán.