A városházi gyilkos elnézést kért a múmiáért

T. György a főbérlőjével indult el a Főpolgármesteri Hivatal alagsorába csempét lopni. Városházi munkás volt, míg le nem építették. Pénze nem volt, de maradt egy kulcsa a pincéhez. Tartozott a főbérlőjének. A csempéből fizetett volna. Összevesztek odalenn. Az áldozat késsel védekezett, amelyet T. elvett tőle és többször megszúrta. Egy deszkával hatvan szilánkra törte főbérlője koponyáját. A vécébe húzta a holttestet. Betakarta egy zuhanytálcával. Nyolc hónappal később találtak a temetetlen holtra.
Pedig T. György amolyan „lelkizős”ember. Harcművészettel is foglalkozott. Egyszer végighallgatnám az életét, hogy szó szerint leírhassam.
T. György megkönnyebbült, hogy az ügyet kiderítette a rendőrség. „Elnézést kérek Demszky úrtól a kellemetlenségekért, amik őt érték, mivel a sajtó mindenféle sületlenséget írt erről és politikai támadásnak állították be a dolgot, miközben ennek semmi köze az ő munkájához.” Ezt mondta T. György az utolsó szó jogán. Tíz és fél évet kapott. Már majdnem kicsúszott a számon, hogy egy úr a pokolban is úr. De van olyan is, aki sosem volt az. Pokoli tette csinált belőle urat egy-két múló pillanatra.