Négyszázmillió nyomában

[caption id="" align="alignleft" width="115"] Horváth Ferenc, miként a többi fehérvári játékos, nehéz anyagi helyzetben lévő klubban futballozta végig 2004 őszét. Nem is rosszul.
[/caption]A többi egylet persze nyomban megrohamozta a labdarúgókat, akik akár napokon belül szétszéledhetnek, ha a fehérvári vezetők nem fizetnek. Ők persze fizetnének is, ha lenne miből. De nincs.
A pénztelenség magyarázata az illetékesektől rendre a (nálunk) megszokott: sajnos ilyen helyzetet örököltünk elődeinktől. Erre illik rábólintani, sajnálkozva fejet csóválni, néhány ej, ej!-t rebegve, de ezúttal inkább kérdezzük meg az egyik „elődöt”, Szigli István volt sportigazgatót (akit amúgy mellesleg jó néhány támadás ért az utóbbi hónapokban):

– Pontosan milyen helyzetet is hagytak hátra Fehérvárott?
– Semmiképpen sem olyat, mint amilyennek most beállítják – kezdte Szigli István, aki sajátos módon eddig nem nyilatkozott a fehérvári eseményekről. – Kijelenthetem, hogy a klub az utóbbi tíz évben nem volt olyan jó helyzetben, mint 2004. június 15-én, amikor lejárt az előző ügyvezető, Maráczy Endre felmondása. Ő egyébként juttatás nélkül, amolyan társadalmi munkában végezte a dolgát. Maráczyt Gaál László váltotta, akiről úgy mellékesen megjegyezném, hogy csak november végén választották meg őt ügyvezetőnek, érdekes módon visszamenőleges hatállyal. Természetesen voltak adósságaink, de nem annyi, mint amennyiről később beszéltek. Akkor százhuszonnyolcmillió volt a hiteleket is magába foglaló tartozásunk, ami persze nem kis öszszeg, de ki lehet gazdálkodni. Már csak azért is, mert eközben 130 millió forint volt a kintlévőségünk az akkor élő reklámszerződések szerint. Mindent papírokkal tudok dokumentálni.

– Az önt ért vádak közül az egyik, hogy a FIFA-licences játékosügynökként végzett munkája összeférhetetlen volt a Videotonban vállat megbízatásával.
– Egyrészt sosem voltam vezető tisztségviselő a Videotonban, másrészt amint ügynök lettem, megváltoztattuk a szerződésemet, és kizárólag a klub érdekeit képviseltem. Bármelyik játékos elmondhatja, hogy soha egyetlen fillért sem fogadtam el egyiküktől sem. Sőt, az igazolt labdarúgók után a klubtól sem járt pénz, csak azt az összeget kaptam, amit a szerződésem tartalmazott. Az eladásokból részesültem volna, de sajnos nem tudtunk értékesíteni…

– Akkor miért vádolják önt, illetve cégét, a Centerhalf Kft.-t?
– Sok embernek szúrja a szemét, ha valaki a munkájával hivatalosan, szabályosan sokat keres.

– Mikor bontotta fel a klubbal kötött szerződését?
– Semmikor. A megállapodásom 2005 nyaráig szól, és még senki sem jelezte, hogy fel kívánja bontani. Ez is érdekes, nem? Egyébként tavaly nyárig voltam igazából a klubban, akkor mondták, hogy nincs feladatom.

A fehérvári klub jelenlegi vezetői szerint háromszor akkora volt az adósságállomány, mint amekkorát Szigli István említett. Megvádolták, hogy ténykedése idején négyszázmillió forint tűnt el nyom nélkül a klub kasszájából. – Természetesen tagadom, hogy így lenne – mondta – , és szerencsére nem is csak én. A Fidesz városi szervezete bejelentette, ismét kezdeményezi egy bizottság felállítását, mert úgy véli, ez a vád koholmány.