Jó reggelt!

Ködbe vésző Bicske-alsó, aludtunk egyet, s most dolgozni megyünk Pestre, a vonatra várunk. Bemondják, befut és nem áll meg. Túlhúz a háromszáz méter hosszú peronon, a töltésen várja be kedves utasait. Fejét ingatva szaporázza lépteit kétszáz ember. Tán a ködben a mozdonyvezető nem vette észre az állomást. Vagy tanuló, és minden kezdet nehéz. A töltés bazaltján botorkál leszállóként középiskolai tanárom. Tőle tanultam: a köd talaj menti felhő. „Olyan kis város ez, tanár úr kérem, hogy itt a vonat is csak lassít.”