Tizenketten nem játszhatnak

Szerinte nincs összefüggés a két tény között, azt azonban hozzáteszi, hogy csapnivalóan játszott a csapata. – Maradjunk annyiban, hogy nem a legszebb emlékem az a meccs, de ahhoz kevés, hogy szívműtétre legyen szükségem. Az az ilyesmihez több kell egy-egy kihagyott helyzetnél, pontatlan passznál. Nagy László azóta már túlvan a műtéten, a szívkoszorúér-meszesedés három ér cseréjét tette szükségessé. – Azt mondogatom, hogy az egyik ér amiatt ment tönkre, hogy négy évtizede vagyok a magyar futballban, a másik azért, mert mindig, mindenhol bizonyítanom kellett, a harmadik pedig azért, mert edző lettem, és volt, van gondom a játékosokkal éppen elegendő. De, ez csak vicc, mégha van is benne jócskán igazság.

Nem volt szerencsés futballista, hiszen amikor pályafutása csúcsán járt, Újpesten és a válogatottban rengeteg klasszis játszott, például a Megyeri úton csak az ő posztját említve, Zámbó Sándor és Tóth András is. – A világ legjobb edzője, Baróti Lajos bácsi mindig azt mondogatta, „Beszélje meg a bíróval Lacikám, hogy tizenketten játszhassunk, s akkor nem kell várnia a cserére”. Erről persze szó se lehetett, így sokszor csak a kispad maradt nekem. Hogy onnan válogatott lehettem, mi több, olimpiai bajnok, kárpótlás a javából.

Az edző egészségesnek érzi magát, már készül a szezonra. Naponta teker a szobakerékpárján, és biztos benne, hogy január 17-én ő vezényli az év első edzését Felcsúton.