Kisemberekről mesél Rudolf Péter

Sokan látták az És Rómeó és Júlia című darabban Rudolf Pétert, az Új Színház művészeti vezetőjét. Feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel játsszák el a Shakespeare-dráma összes szerepét.

Ma is a szemem előtt Rudolf mint cserfes dajka. Néha mulatságos, néha halálosan komoly. Nemsokára Szép Ernő Vőlegényét rendezi az Új Színházban. Majd Vidnyánszky Attilával egy kortárs dán darabban, Line Knutzon: Közeleg az idő című drámájában játszik.

Nyáron Bacsó Péterrel filmet forgat, és addig is várja a különböző kuratóriumok döntéseit film- és színházi pályázataival kapcsolatban. A film régóta kísérti, néhány éve sokan szerették az Üvegtigrist, mint ahogy most valószínűleg a Vőlegény is tetszeni fog, bár az színház.

Hiszen mindkettő a kisemberről szól, arról, hogyan próbálunk egyről a kettőre jutni. Kétségbeesett próbálkozása ez az embernek, ami egyszerre szánalmas és szeretni való. Ilyenkor az ember sok mindenre képes, néha füllent, néha csal.

Rudolf Péter Szép Ernőnek ezt a művét a magyar abszurdhoz sorolja. A szerkezete és a dialógusai legalábbis erre engednek következtetni. A darab főbb szerepeit Huszár Zsoltra, Botos Évára, Bánsági Ildikóra és Eperjes Károlyra osztotta. És a magánélet?

Elmosolyodik. Végre egy ünnep, ahol együtt lesz a család, mondja, hiszen sem Eszter, sem ő nem dolgozik karácsony táján. Szilveszterkor pedig lemennek az Őrségbe.