Derék pályázatok, látszólagos testületek

Bajban vannak a kistelepülések és a kistérségek: kevés a pénz, egyre több a feladatuk, a költségvetés kiszolgáltatottjai. Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára azt állítja, hogy mind több „virtuális” – látszólagos, valóságban nem létező – önkormányzat van Magyarországon. Úgy néz ki, mintha lenne, mégsincs. Valóságos hús-vér emberek élnek ezekben a falvakban, kisvárosokban. Krúdy remekül érezné magát a fogadóban, eladomázgatna, beszélgetne, észre sem venné, hogy sehol sincs.

A főtitkár arra gondol, hogy ezek a települések csak a térképen, meg egyéb nyilvántartásokban szerepelnek, a valóságban azonban nem. Üres a kassza, nincs miből kijavítani az iskola omladozó tetejét, a tanárok is csak a kötelező fizetséget kapják. A munkanélküliek egymást váltják az árokparton, a közérdekű munka a legnagyobb érték. A polgármester a pályázati felhívásokat vadássza, remek terveket állít össze a képviselő-testület, nyolctonnányi mellékletet gyártanak, majd elküldik a főhatósághoz bírálatra. Csak amikor nyernek, akkor derül ki, fölösleges volt az egész, mert nincs pénzük, annyi sem amennyi a pályázat önrészéhez kellene. Hiányzik az egy forint, amihez két újabbat lehetne nyerni.

A látszólagos önkormányzat magára hagyott, nincs döntési lehetősége. Mégis van, mert a törvény előírja.