Hírek

2004.11.23. 07:32

Óbudai ékszerdoboz

Varázslatos utca, mesebeli házakkal. Szívesen sétálnak itt a környék lakói, vendéglője különlegességekkel várja az ínyenceket. Környezetére jobban is vigyázhatnánk.

Kiss G. - Lázin M. A.

[caption id="" align="alignleft" width="265"] A Mókus utca környezetében sajátosan keveredik a múlt és a jelen. A téglaházak mögött kezdődik a betontenger.
[/caption]Egy csepp múlt a panelházak árnyékában. Ez a Mókus utca. Macskaköveivel, „mézeskalács-házikóival” a történelmi Óbudát idézi. Mintha egy filmforgatás díszletei között járnánk.

Az utca Árpád-híd felőli végén áll a Péter-Pál plébániatemplom. Épületét 1747-49 között emelték Paur János György tervei alapján. A mellette található harangjáték szerkezete óránként köszönti az itt lakókat. A díszes zenegépet a hazáért elesettek tiszteletére állította Óbuda-Békásmegyer önkormányzata 1992-ben.

Itt töltötte utolsó éveit neves írónk, Krúdy Gyula. Emlékét az egykori házán elhelyezett tábla és egy mellszobor jelzi. Az ételek kiváló ismerőjeként is számon tartott Krúdy, gyakori látogatója volt az itt található Kéhli Vendéglőnek. Az étlapon igazi különlegességek szerepelnek. Így a hideg eperkrémleves pisztáciás piskótakockákkal, vagy a sült őzgerinc vörösboros gombamártással és vadrízzsel.

Egy utca történelme

A Mókus utca közvetlen környékének legjelentősebb műemléke az itt álló iskola kertjében található klarissza kolostor romja. Az egyházat Róbert Károly felesége, Erzsébet királyné alapította 1334-ben. A legnagyobb magyarországi apácakolostor a hazai klarissza kolostorok központja, egyben a főúri leánynevelés irányítója volt. Ide temetkezett maga a királyné is.

Az utcát a 18. században a benne álló Eichkatzl nevű kocsmáról Eichhorngasse-nek hívták. Az 1879. évi rendezési térképen már Mókusként szerepel. A 20. számú ház 1800 körül épült, s ma az Építészeti Múzeum gyűjteményének ad otthont. A 22. szám alatt állt Kéhli Ferenc messze földön híres konyhájú vendéglője. Az ínytanya számos író és művész kedvelt pihenőhelye volt.

Összetörték a padokat

– Jobban kellene vigyázni erre az ékszerdobozra – mondja Bácskai Istvánné (60), nyugdíjas. Negyven éve lakik itt, szívéhez nőtt az utca. Nehezen viseli, hogy alaposan megritkították a környék zöldjeit. Lassan az összes madár elköltözik innen, szomorkodik. Szerinte az autókat sem szabadna beengedni az utcába. Bácskai Istvánné másik szívfájdalma, hogy az összes pad törött az utcában. Szívesen üldögélne a hangulatos házak tövében.

Címkék#Mi utcánk

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!