Gyógyulás a csatamezőn

Angol kutatók a waterlooi csata orvosi tanulságait vizsgálják. Újból felvetődött az a kényes kérdés, hogy bizonyos esetekben nem káros-e az előírt orvosi beavatkozás.

Az intenzív osztályokon a szepszis, azaz a véráram bakteriális fertőződése – vérmérgezés – okozza a halálesetek egyharmadát.
A szepszis az anyagcsere, a légzés és a keringés összeomlásával jár. Angol kutatók nemrég arra figyeltek fel, hogy a nagy csaták se-
besütjei a zord körülmények ellenére milyen nagy arányban meggyógyultak.

Például a waterlooi csatában harcoló 13. brit lovasezred ötvenkét sebesültje közül mindössze ketten haltak meg.
Az orvostudomány kissé alábecsüli a szervezet öngyógyító képességét, főként szélsőséges esetekben, állítják az angol kutatók. Hiszen a 19. században nem voltak antibiotikumok, se vérátömlesztő módszerek, mégis a legtöbb súlyos sebesült életben maradt. Az is különös, hogy az orvostudomány rohamos fejlődése ellenére a szepszisben elhunytak arányszáma alig csökkent az utóbbi száz évben.

Az angol kutatók azt a kínos kérdést feszegetik, hogy bizonyos esetekben talán kifejezetten káros a megszokott orvosi beavatkozás. Az angol tudósok jelenleg ennek a feltevésnek szeretnének a végére járni a waterlooi csata orvosi tanulságai után kutatva.