A tudományra jóval többet kellene áldozni

A Szegedi Tudományegyetem professzora a lézerek működésével, fejlesztésével és gyakorlati alkalmazásával foglalkozik három évtizede. Tevékenysége olyan alapvető területeken hozta meg gyümölcsét, mint a mikrochip-gyártás, a látásjavító szemműtétek és a pikkelysömör gyógyítása.

– Hatalmas szakadék tátong a tudományos világ és az utca embere között.
– Valóban nehéz követni, mit csinálnak a tudósok. De ez mindig is így volt. Amikor Newton feltalálta az integrálszámítást, egyetlen művelt városi polgár sem tudta, hogy azt eszik-e vagy isszák, vagy botra kenik. Én sem tudom, hogyan kell kiflit sütni, de ettől még nem érzem magamat boldogtalannak. Az embereknek azt viszont érdemes tudniuk, hogy
a tudósok nem öncélú, hanem hasznos dolgokkal bíbelődnek.
– Elmagyarázná, hogy mi a hozzájárulása a mikrochip-gyártáshoz?
– Feladataim közül az egyik az volt, hogy a kvarclencsék optikai teherbírását vizsgáljam. Ezek a lencsék 3-4 millió dollárba (575-766 millió forint) kerülnek. Tizenkét mintán kellett megállapítanunk, hogy a kvarclencse nem megy-e tönkre az ibolyántúli fény hatására. Csaknem egy éven át folyt a vizsgálat, két tonna lézerfejet égettünk el. Mivel a tizenkét minta között volt olyan, amely kibírta a tesztet, változatlan irányban folytatódhatott a fejlesztés és a gyártás a fotolitográfiában. Ez egy különleges fényképészeti eljárás, amely a chipek gyártásánál elengedhetetlen. Emellett két évet dolgoztam San Diegóban olyan lézerek fejlesztésén is, amelyekkel a világ számítógép-processzorainak 80 százalékát állítják elő. Houstonban szegedi munkatársaimmal, Erdélyi Miklóssal, Horváth Zoltánnal és Szabó Gáborral egy optikai trükköt dolgoztunk ki. Ez lehetővé teszi, hogy még több elektronikai elemet alakítsanak ki egy chipen. 
– A lézeres szemműtétekkel kapcsolatos munkájából mit érthet az egyszerű honpolgár?
– E műtéti eljárás során a szembe csapódó lézerimpulzusok lökéshullámokat keltenek. Azt vizsgáltuk meg, hogy ezek károsak-e vagy sem. Megállapítottuk, hogy nem. Szegedi es budapesti szemészekkel együttműködve olyan méréseket is végeztünk, amelyek lehetővé teszik a lézeres látáskorrekció kívánt dioptriaszámának nagyon pontos elérését. Erre vonatkozóan alighanem nekünk van a legpontosabb mérésünk a világon.
– Mire a legbüszkébb?
– Talán arra, hogy alapvető elméleti optikai jelenségeket ismertem fel. Így például munkatársammal, Horváth Zoltánnal kimutattam, hogy a femtoszekundumos lézerimpulzusok sebessége korlátozott térbeli tartományban meghaladja a fénysebességet. A másodperc egymilliomod részének az egymilliomod része a pikoszekundum. És ennek az ezredrésze a femtoszekundum. A fénysebességnél nagyobb gyorsaság felfedezése miatt pesze nem kell újraírni a fizikatankönyveket. Ez egy érdekesség, de a tudomány belső fejlődését az ilyen különlegességek is segítik. A pikkelysömör kezelése is fontos dolog, de ehhez a hozzájárulásom kisebb, mint amit az elméleti optika területén elértem. Bár Kemény Lajos szegedi bőrgyó-gyász professzorral együtt mi írtuk le először a világon, hogy lézerrel hogyan lehet a pikkelysömört gyógyítani.
– A Széchenyi-díj, Szeged Pro Urbe kitüntetése és a Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj után mint jelent a Bolyai-díj?
– A Bolyai-díjat azért tartom fontosnak, mert ez nem az állam, hanem a civil társadalom elismerése. A rendszerváltás után az állami vagyon nagy része magánkezekbe került, ezért ma már a magánszférának is illik közszerepet vállalnia. És ezek közé tartozik a mecénási hagyomány felélesztése. Lehet gazdagnak lenni felelőtlenül és felelősen. A Bolyai-díj a magánszféra felelős gazdagodásának bizonyítéka.
– A díjátadó ünnepségen az Operaházban tartott beszédében megszólította a jelenlévő miniszterelnököt, Gyur-csány Ferencet is. A sajtó feltupírozta az esetet, és valóságos hőstettnek állította be.
– Sajnos, ez a sajtó működésének velejárója. Többen már-már az Operaház fantomjának kiáltottak ki. Csak annyit mondtam, hogy Magyarország a nemzeti össztermékéből harmadannyit költ kutatásfejlesztésre, mint a fejlődés útján járó európai országok. Rámutattam, hogy a világtörténelemben még nem volt arra példa, hogy egy ország gazdasága a kutatásfejlesztési kiadások miatt omlott volna öszsze. Az ellenkezője viszont sokszor előfordul. Szovjetunió például siralmasan alulmaradt a technikai fölényért folytatott versengésben. A költségvetés készítése idején nem felesleges arról beszélni, hogy a tudományra jóval többet kellene áldozni. A diktatúrába való visszafejlődés lenne, ha Magyarországon nem lehetne nyilvánosan megszólítani a kormányfőt.
– A jövőben mivel szeretne foglalkozni? Mik az álmai?
– Szeretnék kidolgozni egy lézeres műtéti eljárást a örege-dő szemlencse felpuhítására. A szemlencse idővel elveszti rugalmasságát, és ez az oka, hogy a legtöbb embernek idősebb korban két szemüveget kell hordania. Ha sikerül kifejleszteni az eljárást, akkor nem lesz két szemüvegre szükség. És nagyon érdekel még a szuperlátás létrehozása is. Ha lézerrel sikerül kiküszöbölni a szem apró optikai hibáit, hatszor részletgazdagabban lehet majd látni. Ez számos szakmában igen hasznos lehet, például a pilótáknál. A legközelebbi munkám egy amerikai látásjavító lézerberendezés továbbfejlesztése lesz egy egykor Szegeden végzett fizikussal, Juhász Tiborral.
– Szabadidejében tudtommal imád motorozni, vitorlázni, sőt cápára is vadászik a Csendes- óceánon.
– Szabadidőmben nem szoktam kísérletezni, mint ahogy a pék sem süt kedvtelésből otthon bucit. A fizikusoknak is szakmájuktól elütő hobbijuk van. Számomra nincs nagyobb felüdülés, mint vitorlázni a Balatonon, evezni a Tiszán, vagy motorral tekeregni az országban. A cápahorgászat férfias izgalmáról nem is beszélve.

Orosháza, 1949. június 20.

Három fiú édesapja

1972: diploma a Kijevi Műszaki Egyetem radioelektronikai karán

1975: a szegedi JATE-n doktorál

1977–1988: megszakításokkal hat évet töltött a göttingeni Max Planck Intézet lézerfizikai részlegében

1989: megalapítja a Szegedi Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai tanszékét.

1993-tól: a londoni székhelyű Európai Akadémia tagja

1994: a MTA rendes tagjává választja

1995: a houstoni Rice Egyetem vendégprofesszora, ahol fotolitográfiával foglalkozott

1999–2002: az MTA fizikai osztályának elnöke

Díjak: Széchenyi-díj (1994), Pázmány Péter-díj, Pro Urbe Szeged (1998), Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj (2001), Bolyai-díj (2004 )

Technikai sport: motorozás (1100 köbcentiméteres Yamaha Virago)

Vízisportok: kajakozás, kenuzás, vitorlázás, széllovaglás,

Különleges sportok: jetski, mélytengeri horgászat, búvárkodás, repülés hőlégballonnal és paplanernyővel

Hobbi: fafaragás, fotózás

Zene: Kalákát, Ghymest hallgat

Irodalom: újabban Márai Sándor- és Wass Albert-regényeket olvas legszívesebben