2004.10.19. 07:07
Amerika mindig házhoz jön
Anyám még harangszoknyában járt és Elvis Presleyt hallgatott. Néha kólát ivott, igaz, nem amerikait, csupán olcsó magyar utánzatot. Apám pedig jobb napokon Marlboro cigarettáról álmodozott.
Az Amerikai Egyesült Államok sokáig a vágyott szabadság jelképe volt. Zenészeink angol nyelven énekeltek, és a Luxemburg Rádió zenés adásait hallgatták. Hajukat nem csak ők, de a menő srácok is a Beatles-fiúk gombafrizurájára vágatták. A nők Marilyn Monroe-stílusú, platinaszőke tincseket bodoríttattak. Később, a hippikorszakban Janis Joplin-féle hosszú hajat növesztettek, és bő trapéznadrágot húztak.
Nemzedéki film lesz a Hair, Milos Forman alkotása a nyolcvanas évek elején. A gimnázium nagy része bő ingbe bújik, és a lányok elfelejtik a szoknyát. Úgy nézünk egyik Amerikában nyaraló osztálytársunkra, mint az istenre. Köré gyűlünk és meséltetjük New Yorkról. És vágyakozunk a tengerentúlra, és rágjuk a rágógumit, az igazi amerikait, amit hozott nekünk.
Aztán egy évtized múlva már szinte észrevétlenül kopni kezd Amerika varázsa.
Egyre többen tanulnak amerikai egyetemeken vagy bébi-csőszködnek amerikai babák mellett. Ők azt mondják, nem is olyan szuper minden, mint innen, hazulról látszik. Hogy az amerikaiak túlsúlyosak, az egyetemeik középiskolai szintűek. Hogy az emberi kapcsolataik sokkal felszínesebbek, mint a mieink.
Igen ám, de ott van Hollywood, ott van Spielberg a Csillagok háborújával, ott van az Oscar-díj Milos Formannal, és ott vannak a sztárok, akikkel tele vannak a női magazinok. Micsoda nők:
Julia Roberts, Renée Zellweger. Példaképei lettek ők sok magyar lánynak, akárcsak Bridget Jones. Igaz, mi is írtunk hipp-hopp egy Terézanyut, de mégis.
Mi van hát? Vágyunk még eszeveszetten Amerikába?
Vagy észrevesszük, hogy van Magyarország is? Vagy mindkettő?
Nehéz válaszolni arra, hogy ránk telepedett-e az amerikai kultúra. Jött vagy mi akartuk, hogy itt legyen? Az is kérdés, hogy egy nemzet mit gondol magáról. Ki akarja-e védeni az idegen kultúrát vagy engedi, hogy a nagy birodalom rákényszerítse a magáét a kis nemzetre? Igen, sok az amerikai film. Megoldást kellene keresni arra, miként őrizzük meg saját kultúránkat. Nem az amerikaiak tehetnek arról, hogy itt tartunk.
Sz. Á.
Amerika profi a filmgyártásban, csak tanulni lehet tőlük. De jártam Amerikában, és nem tetszett, amit ott láttam. Egyformák voltak az utcán az emberek, mintha nem lenne egyéniségük.
A nyelvet viszont át kell tőlük venni. Az egyik külföldi fesztiválon kedvencemmel, John Malkovichcsal utaztam egy liftben. Nem tudtam megszólalni, csak néztem és mosolyogtam. Akkor határoztam el, megtanulok angolul. K. E.
Jó évszázada beszélhetünk amerikai befolyásról. Már édesanyám is szerette az angol–amerikai táncot és Cole Porter dalait. Sokféle amerikai kultúra van, jó és silány. A hollywoodi filmnek is megvannak a maga nagy klasszikusai. A magyar televíziókban futó amerikai sorozatok közül ragyogó a Vészhelyzet, Az elnök emberei és a Maffiózók. Amerikától sokat lehet tanulni, az európai kultúrfölény gyakran csak butaság. K. E.
