Bozsó János 1960-as és ‘70-es évek festészetét bemutató tárlat nyílt Kecskeméten – galériával

A megnyitón Lóránd Klára vezető köszöntője után Nátyi Róbert művészettörténész, a Szegedi Tudományegyetem művészeti tanszékének vezetője megnyitóbeszédében elmondta, hogy Bozsó János az 1960-as, ‘70-es évtized alkotásaival is a nagy alföldi festészet hagyományához kötődik. Bozsó színkavalkádjával, a nagy elődök nyomvonalán új stílust, az Alföld ábrázolásának új megközelítését adta. Az új stílus kialakításakor, a szóban forgó évtizedekben a nagy elődökkel, és a kortársakkal is versenyeznie kellett. Nátyi Róbert hangsúlyozta: festészetének  különlegességét egyrészt a szín, az alkotó kolorizmusa adja. Ez a színezés erőteljesen expresszív színhasználatot mutat, mely alapvetően modernista, egyben emlékeztet a francia Vadak, Fauve-ok 20. század eleji expresszionizmusára: a merész színhasználat, az erőteljes escsetvonások jellemzik az alkotó ezen évtizedeit, a világ pillanatnyiságát visszaadva.

− Másrészt érezhető az a hedonizmus, az az öröm, majdnem erotikus indulat a festészet iránt, amellyel a festő odacsapja a vászonra ezeket a vastag festékpászmákat, de érezhető az anyag tisztelete és szeretete − mondta Nátyi Róbert, hozzátéve, hogy olyan energia árad a képekről, hogy érezhető az alkotó pillanatnyi hangulata, melyből a művek születtek. Sajátos stílusa az 1960-as években érte el tetőpontját.

Mint fogalmazott, az a fajta festészet, amit Bozsó János létrehozott a ‘60-as, ‘70-es években, kötődik a magyar festészet nagy alföldi hagyományához − amit akkor már temettek −, annak egyfajta megújításához. Emellett a magyar festészetben olyan önálló hangot ütött meg, mely méltán népszerű Kecskeméten és a megyén kívül is. Nátyi Róbert Bozsó Jánost műgyűjtőként is méltatta, kiemelve, hogy nagyon kevés olyan 20. századi művészt ismert, aki alkotóként és műgyűjtőként is nagyot alkotott − mondta Nátyi Róbert.

A tárlat a Bozsó Gyűjteményben látogatható.