Egy portásfülkében vetette papírra Móricgát históriáját Lukács Gábor

Elkészült a Móricgát története című kötet, amely az első kiadvány a falu históriájáról. A könyv szerzője a néhai Lukács Gábor, aki pontosan három évtizede vetette papírra mindazt, amit Móricgát múltjáról tudott. „Ezek a sorok általam írottak az Úrnak 1993. esztendejének október havának 13. napjától, a Petőfi MgTsz portáján, ahol mint portás szolgálatot teljesítettem 16 órás váltásban” – írta egykoron a kézirata előszavában Lukács Gábor, aki hozzátette: „Azzal a meghatározott céllal írom soraimat, hogy a település kezdetét, múltját és jelenét leírjam az utókor számára. Teszem ezt önszántamból, minden anyagi és erkölcsi elismerés reménye nélkül. Lehet, hogy könyv soha nem lesz belőle, de ha kézirat marad is, egy agyonsárgult papír is felidézi a századok történetét”. 

Lukács Gábor azt is lejegyezte, hogy az íráshoz a biztatást Kovács István körjegyzőtől kapta, a füzetet és a tollat a falu akkori állatorvosa, dr. Borotai György adta. A sárguló kézirat szerencsére nem lett az enyészeté, köszönhetően a Móricgátért Egyesület pályázati sikerének, így megjelenhetett az első kiadvány Móricgátról.

– Ez az első kötet falunk történetéről és ezt a kulturális értéket pont egy jubileumi időpontra sikerült megjelentetni, hiszen idén harminc éve lett önálló Móricgát. Gabi bácsi a kiskunlacháziak pusztai betelepüléstől kezdve egészen 1993-ig írta meg az általa ismert történéseket – mondta el kiadványról Szegesdi Dóra, a Móricgátért Egyesület szervezeti vezetője. Az egyesület a Nemzeti Együttműködési Alap pályázatán nyert támogatást a könyvkiadásra. Móricgát első könyvének egy-egy példányát szeretnék majd eljuttatni a település valamennyi családjához. 

– A kötet szereplő mind itteni vagy innen elszármazott emberek, akik közül még sokan élnek. Családtörténetek is felbukkannak a visszaemlékezésben, egészen a puszták kimérésétől a régi tanyákig, de olvasni lehet az eltűnt családokról s az új lakókról, az építkezési szokásokról és arról is, hogy történelmi események miként érintették az itt élőket. Érdekes fejezete a könyvnek a közbiztonságról szóló rész, amelyből kiderül, hogy milyen módszerekkel dolgoztak a „füttyös, illetve a tarhonyás” tolvajok– tette hozzá Szegesdi Dóra.

A név eredetére is fény derült

A kötet címlapjára az a hármashatárkő került, ami egykoron Monostor-Szentlászló-Móricgátja találkozásánál állt és jelenleg a faluház udvarán látható. Arról is lehet olvasni a kiadványban, hogy honnan kapta a nevét Móricgát, amelynek területe 1437-ig nem kapott elnevezést, ám a későbbi időkben különböző neveken is emlegették, de a Móricgát mindig benne maradt: Pusztamóricgát, Móricgátpuszta, Lacháza város Móricgátja, Szank-Móricgát.

„1993. június elsejével Móricgát önálló település lett, így én nem folytatom tovább az írásomat. Ezt az írásmódszert, amit én csináltam, egy kockás füzetbe, egy elkopott ceruzával, túllépte a technika és az idő. (...) Én ezt az írásomat a móricgátiak részére írtam. Ez nem kutatásokon alapul, csak a helyi lakosok elbeszélése és beszélgetései folytán készült. Elnézést kérek azoktól, akik valamit másképpen tudtak, mint ahogy én leírtam, a kifejezésekért és az írási hibákért, mert csak az hibázik, aki csinál valamit.” – zárta feljegyzéseit idősebb Lukács Gábor, aki már nem élhette meg, hogy az általa egykoron leírtak könyv formájában is eljutnak a móricgátiakhoz.