Bukta Imre műveiből nyílt tárlat a Hírös Agórában – galériával

Bukta művészetének témája a mezőgazdaság, a falusi élet, a szokványos paraszti munkák: trágyahordás, kaszálás, cséplés, permetezés, gyümölcsszedés stb. E munkák eszközeit és anyagait használja fel szobraihoz, képeihez, installációihoz, performanszaihoz. Művei finom iróniával, szeretetteljes groteszkséggel jelenítik meg azokat az abszurditásokat, amelyeket a paraszti életforma felemás kelet-európai modernizációja hozott magával.

Bojár Iván András művészettörténész megnyitóbeszédében Bukta Imrét a mai magyar valóság, kulturális és művészeti élet meghatározó súlyú alkotójaként említette. Mint fogalmazott, Bukta útja útja az önazonos helybenmaradás. - Rendszerint ugyanis az alkotók, egyéni önkifejezésük fejlődése során kiszakadnak születésük közegéből, ki a nagyvárosok galériáiba, szalonjaiba. Bukta viszont paraszti világból jött, paraszti környezetben él, azt képviseli, azt közvetíti – mondta.

Feltette a kérdést, hogy hogyan lehet, hogy ezzel a szabálytalan pályaívvel, nem elszigetelődött, hanem ilyen jelentős pozíciót foglal el a magyar művészetben? – Ehhez egyrészt kell ő, kell az ő képi világa, művészi formanyelve amivel megjelenít és mesél, sokrétű művészi kapcsolódásai, barátságai, és persze kell a befogadó közeg, amely befogadó Bukta összetett üzenetrendszerére. És ez Magyarország  – fogalmazott a művészettörténész, hozzátéve, hogy a művész olyan kérdésekre ad választ, mint hogy milyenek vagyunk mi, akik ezen a tájon napjainkban élünk? Melyek jellegzetességeink? Milyen a magyar élet most? Mi szerethető és mi okoz szorongást abban, akik és ahogyan vagyunk? Mi ennek az országnak, népnek a karaktere? Miben vagyunk mások, mint mások?

– Bukta erre az alapvető önismereti szükségletre ad válaszokat, anélkül, hogy művészete valamiféle elvont intellektuális programnak akarna megfelelni. Ő nem akar semmit. Festeni akar, az őt megmozgató, foglalkoztató látványokat kívánja rögzíteni. És épp ennek a nemakarásnak van lehengerlő hatása - fejtette ki Bojár Iván András. Hozzátette: lehet az élet nagy kérdéseire éppoly kézenfekvő módon reagálni, ahogy nem egy pap, egy városi intellektus, egy filozófus teszi, hanem ahogy egy paraszt teszi föl magának és világának ugyanazokat a kérdéséket, s ahogyan ő adhat ugyanolyan pontos és hiteles válaszokat.

– Képein korunk tárgyi környezete, mindennapjainkat ellepő tiszavirágéletű tárgyak kapnak önmagukon túli jelentőséget az alkotás szentté tévő gesztusa révén: PET palackok, mobiltelefonok, mosógép, radiátor, fürdőszobai nejlonfüggöny, traktor, bojler, sok minden, amelyek, s mert az elmúlás melankóliája ott bujkál Bukta képein, akár csak pár év vagy évtized múlva kikopnak majd ebből a világból. Ahogy e hordalékokkal együtt kikopik majd civilizációnk is. És nemcsak tárgyak, de tiszavirágéletű élehelyszínek, létformák is, amilyen a minden ellenkező kisérlet ellenére fennmaradt paraszti létformát ma leginkább fenyegető, bekebelező fogyasztói civilizáció profán tempolma, a pláza életformája – beszélt a  művészettörténész Bukta témáiról, melyet ábrázolásával univerzálissá tesz. És ebben megjelenik valamennyi téma, amit a művészet felmutathat: az élet, a halál, a hovatartozás, az önazonosság, a lokális és az egyetemes viszonya, a szakralitás és a profanitás kettőssége, az öregedésben lévő elmúlás-állapot, az esőáztatta mezők, az üres szobákban néma várakozással romló tárgyak, a hétköznapok békéje versus a közelben dúló háború, a szomorúság és a remény – mondta Bojár Iván András.

Bukta képein sok az idősember-ábrázolás. – A társadalmi élet fősodrából éppoly kivont nemzedék tagjai, ahogy a valamikor elromlott, javításra évek óta váró, s valószínűleg már soha működőképes állapotba nem hozott mosógép vár hiába a fészer eresze alatt. Szociológiai értelemben azt mondhatnánk, ezek a képek egy roncstársadalom, társadalmi roncsolódás látleletei, sok meleg érzéssel megfestve ugyan, és egy holnapi, civilizáción túli létforma tartalékait hordozzák. S eképpen az esélyt, a reményt - részletezte a művészettörténész, hozzátéve, hogy számára  az állatok jelenléte, az állatokkal való együttélés kínál némi biztatást. –A képeken megjelenő állatok jelenléte ebbe a buktai mitológiába behozza a természetes időt. Azt, amit a bennünket körülvevő lábasjószág meg a házörzők képviselnek: a nyugalom, a lassúság természetes időegységeit. Ők még kapcsot képeznek köztünk emberek és a természetes között - fogalmazott Bojár Iván András.

A tárlat a Magyar Festészet Napján, október 18-án ingyenes, illetve várható finisszázs, a művész vezetésével. Ennek időpontját később teszi közzé a Hírös Agóra.