86 éve nyitott meg a mozi a régi Iparos Otthonban

A múltat a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban korábban már megjelent cikke alapján elevenítjük fel. A történelmi forrásokból, az ipartestület múltját kutató írásokból sok érdekességet megtudhatunk. A szecessziós stílusú épület nagyon sok, korabeli Kecskemétet reprezentáló képeslapot díszít, ezekből néhány Sebestyén Imre kecskeméti képeslevelezőlapgyűjtő hagyatékában is fellelhető. Kettő a 20. század első felében készült, egy pedig az 1900-as évek végén, amikor még az épület helyén családi házak álltak. 

Utazzunk vissza több mint 150 évet az időben! Kecskemétnek már volt ipartársulata, majd a város iparosai az országban az elsők között döntötték el, hogy megalakítják az ipartestületet is. A Próféta vendéglőben az 1884. augusztus 29-én megtartott alakuló nagygyűlésen a korelnöki tisztet Lestár Péter, a város polgármestere töltötte be, aki közismert volt polgárbarát nézeteiről: támogatta az iparosságot, és nagyban hozzájárult a város iparának fejlődéséhez. Ezekben az években Kecskemét még egy szétterülő falu látványát nyújtotta, a fejlődés a századforduló táján indult meg, az új beruházások a mesterek sokaságának adtak munkát, mely egyben az iparostársadalom gyarapodását is magával vonta. Sok középület ekkor épült fel, így az Iparos Otthon is, de idesorolhatnánk még a városházát, a színházat is.

A városképet meghatározó Iparos Otthon építtetője az 1884-ben alapított „Ipartestület” és az 1861-ben alakult „Iparegyesület” volt, melyek végre méltó székházat kívántak emelni, miután az 1870-ben vásárolt épületük már nem elégítette ki az igényeiket, majd 1903-ban le is égett a zsindelyfedése. Az új épületre 1904-ben írták ki a tervpályázatot, melyet a Komor Marcell – Jakab Dezső budapesti páros nyert meg. 

A kivitelezés azonban elhúzódott néhány évet, egyrészt a tervek engedélyeztetése, másrészt a mellékutcai szárny kétemeletesre módosításához elő kellett teremteni a pénzt. Egyesek pénzadománnyal, mások mesteremberként, saját munkájukkal járultak hozzá létesítéséhez. Az Iparos Otthon építési munkálatai és berendezése 310000 koronába került.

A munkák nagy részét helyi iparosok végezték. Többek között Reismann Márton műhelyében készültek a kovácsolt lépcsőkorlátok és erkélyrácsok, míg Pintér Antal nevéhez kapcsolhatóak az olyan belső vasmunkák, mint a csillárok vagy falikarok.

Főhomlokzatát három nagyméretű, a párkányzat vonalvezetésével megegyező íves díszterem ablaka uralja. A külső majolikadíszek a ceglédi Faragó Lajost, míg a belső és külső üvegmozaikok Róth Manót és Miksát dicsérik. A székházban az irodák mellett étterem, kávézó, kaszinó, táncterem kapott helyet, az átutazó iparosok számára vendégszobákat alakítottak ki. 1937-ben kezdte meg működését a ma is meglévő mozi, melynek számára a korábbi tánctermet alakították át. A terem üvegmozaik berakásos mennyezetének rekonstrukciója a 2000-es évek elején történt meg. 

Az épület 1948-ig volt az iparosok otthona. Az 1884-ben megalakult Kecskeméti Ipartestület elöljárósága – sok-sok nehéz és gyötrelmes év után – ekkor adta ki utolsó jelentését. Ebben beszámoltak a végzett munkáról, a vagyon, a pénzügyek alakulásáról, valamint a tagság összetételéről, szakmánként és név szerint is. Eszerint az Ipartestület kötelékébe 1947. december 31-én 15 gyár, 1706 önálló iparos, 1018 segéd és 578 tanonc tartozott.

Az épületet a világháborúk alatti katonai beszállások, majd a szovjet tiszti klubként való hasznosítás egyaránt megviselte. 1982-ben, a felújításkor kapott otthont az épületben a város ifjúsági intézménye. Akkoriban úttörőházként volt ismert az intézmény. Napjainkban a Hírös Agóra Kulturális Központhoz tartozik az ifjúsági otthon, ahol előadó- és klubtermek, kézműves műhelyek, mozi, kávézó, társalgó, kiállítóhelyiségek szolgálják a művelődési és közösségi programokat. A patinás épület nemcsak kívülről, hanem belülről is a népi szecesszió jegyeit viseli magán. Az épületet 1993-ban nyilvánították műemlékké.