Jubileumokat ünnepeltek Hajóson – galériával, videóval

A tájház udvarán megőrzött sírkövek is emlékeztetnek az első telepesekre, akik egykoron ulmi dereglyéken érkeztek az óhazából, a mai Baden-Württemberg tartományból. A szorgalmas svábok „meghódították” az akkoriban lakatlan, mocsaras részeket, megművelték a földeket és idővel a szőlőtermesztés tudását is kamatoztatták. A tájház, a Heimatmuseum­ helyiségei is emlékeztetnek az elődök dolgos mindennapjaira és az ünnepeikre is.

A mostani alkalom az ünnep jegyében telt, hiszen tíz éve rendezték meg először a hajósi tánc- és viselet napját, a „Hajoscher Tracht- und Tanztag” -ot.  A ­Hajósi Hagyományőrző Sváb Néptánc Egyesület akkor ünnepelte az ötvenedik születésnapját, amit egy látványos menettánccal tettek emlékezetessé a tájháztól a kisváros barokk központjáig. A sváb viseletbe öltözött táncos menet násznép is volt egyben és az egyesület két tagja volt az alkalmi jegyespár. Az akkor viselt fekete menyasszonyi ruha ezúttal csak kiállítási tárgy volt a tájházban, ahol a mostani menyasszony Suzanne Geiger, hirrlingeni viseletben készülődött, illetve csinosítgatták ruházatát. Suzanne hatalmas fekete pártát viselt, a „csokra” pedig az almába szúrt rozmaringszálakból állt. Az illatos növény a németek és a svábok életében különleges jelentőséggel bír, hiszen a  tisztaságot jelképezi, és úgy vélik, hogy szerencsét és egészséget hoz. A rozmaring minden jeles ünnepen feltűnik, legyen az keresztelő, esküvő, névnap vagy éppen búcsú. A vőlegénynek – akinek szerepét ezúttal a hajósi tánccsoport tagja Matos Patrik vállalta – is rozmaringot tűztek a bársonykabátjára, és valamennyi vendég ruhájára is rozmaringszálak kerültek.

Tíz éve maguk a hajósi néptáncosok sem gondolták, hogy hagyományt teremtenek a rendhagyónak induló tánc- és viselet napjával, amit azóta amikor csak lehetett évente megtartottak. A Sextett zenekar és a hajósi gombos harmonikások kísérte menet a Szigeti főutcán vonult a katolikus templomhoz, de előtte több helyen is ízelítőt adtak vidám táncaikból.

A Szent Imre templomot megtöltő „násznép” a templom főoltárán látható Szűz Mária kegyszobor – amit az első telepesek hoztak magukkal német földről – előtt, a Hajósi Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében elénekelte a hajósi svábok himnuszát, a „Maria von Hajosch” kezdetű egyházi éneket. Kosik Sándor plébános adott áldást az egybegyűltekre és szólt a hagyományőrzés fontosságáról, a hagyományok éltetéséről és továbbörökítéséről, aminek szép példája a tánccsoport hat évtizede is.

A zenés-táncos menet utána a barokk kastély kertjébe masírozott, ahol köszöntők hangoztak el a jeles évfordulók kapcsán, majd a jubileumokhoz köthető elismeréseket is átadtak. A táncosok mindenkori vezetői mellett, a hajósi zenészek munkáját is megköszönték, hiszen nélkülük nem létezhetne a tánccsoport sem. Az ünnepeltek között a legnagyobb tapsot Czifra Jánosné kapta, aki 1963-ban elindította az első hajósi tánccsoportot. Márta nénit abból az alkalomból is köszöntötték, hogy a napokban töltötte be 90. életévét.

A kastélyparki ünnepség a Hajósi Hagyományőrző Sváb Énekkar rövid műsorával zárult, akik dalaikkal a múltat idézték, de énekeltek a máról és üzentek a jövőnek is. A kastély foglalkoztató épületében Dicsa Ferencné gyűjtésének köszönhetően, egy fotókiállításon is felidézték az elmúlt évszázad hajósi történéseit, jeles eseményeit.

A hajósi tánc- és viselet ünnepe a kastély melletti sportpályán folytatódott, ahol felléptek a legfiatalabb hagyományőrzők, míg a hirrlingeni és hajósi táncosok elroptak egy tradicionális sváb lakodalmast.

A cikkben szereplő videó megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.