Ismét felröppent a Kék Madár Kalocsán

Budai Viktória művészettörténész tárlatmegnyitó beszédében egyebek mellett kifejtette: „Konok Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festő- és szobrászművész egész pályafutásában a vonal meghatározóan és tudatosan fontos szerepet kapott. A művész utolsó harminc évében egyre erősebben vonzódott a tapasztalattól függetlenül létező transzcendens életérzés felé, az értelemmel fel nem fogható időtlen megjelenítésére. Képsorozatainak a „Sine loco et anno” (tér és idő nélkül) címet adta.”

Konok Tamás életútjának és művészetének bemutatását követően Bősze Ádám, a Bartók rádió műsorvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a plakátokon megjelent program szerint a nyitóeseményen Marton Éva opera-énekesnővel életútjáról Lakatos György beszélget(ne), de a művésznő más fontos elfoglaltsága miatt a találkozót lemondta. Ezt követően állt fel a jelenlegi meglepetésformáció, Lakatos Györggyel, a fesztivál Liszt-díjas atyjával, a város díszpolgárával ő társalog.

A közvetlen hangvételű kérdések nemegyszer a meghatottság könnyeit csalták Lakatos György szemébe, aki a Kék Madár kezdetéről, a Kék Madár névválasztásról, a politika tudatos és következetes távoltartásáról, nagyanyja, szülei, járásbíró édesapja és énektanár édesanyja kezdetekben nélkülözhetetlen segítségéről éppúgy beszélt, mit arról, hogy időközben PhD tudományos fokozatot szerzett. Ha kiesne, fiai készen állnak a Kék Madár Fesztivál folytatására, ám eltökélt szándéka, hogy az 50. szervezésében még aktívan részt vesz. Elhangzott az is, hogy az idei fesztivál legnagyobb támogatója a Magyar Villamos Művek, valamint Kalocsa Város Önkormányzata, amely az eddigi egymilliós támogatását idén hárommillió forintra emelte. A beszélgetést két alkalommal Lakatos György fagottművész játéka színesítette.  

A megnyitót követően a közönség átvonult a színházba. Sajnálatos módon a Kalocsai Színház befogadóképessége kicsinek bizonyult, így sokan a teátrum előterében, oldalbejáratánál állva nézték, hallgatták végig az Erkel Ferenc Kamarazenekar és a Jazzation előadását, amelyhez szövegkönyveket is nyomtattak a közönség számára.

A kivételes zenei élményt nyújtó produkció elején a Jazzationt alkotó Katus Várallyay – szoprán, Bolyki Sára – mezzoszoprán, Koncz Kriszta – alt, Bolyki Barnabás – tenor, Máté Homor – basszus előadásában felcsendülő öt, többnyire közismert, klasszikus jazz szám magával ragadó előadása elgondolkodásra késztette a hallgatóságot: már önmagában az csodálatos, mire képes az emberi hang, az énekművészek közötti valódi zenei összhang, de hová fejlődik majd mindez, ha párosul a kamarazenekari megszólalással?  

Amint a Jazzationnak kijáró vastaps elült és a zenekar tagjai is elfoglalták helyüket, Andrejszki Judit (csembaló) és Baráti Kristóf (hegedű szólista) közreműködésével felcsendült a Bornai Tibor–Pejtsik Panna–Antonio Vivaldi A négy évszak az Erkel Ferenc Kamarazenekar és a Jazzation előadásában.

A szűnni nem akaró taps után a közönség Lakatos Györgytől megtudta: a kalocsai előadás azért is különleges, mert a mostani az első alkalom, hogy ennek az egyedülálló feldolgozásnak 300 darab számozott példánya a koncert után kedvezményesen CD-lemezen megvásárolható.

Kalocsa környéki népdalokat énekeltek a sétálóutcában

A színházból kiszivárgó közönség nagyobbik része nem nagy utat tett meg. A sétálóutca nagyszínpada előtt sorakozó székeken foglalt helyet, majd a Fesztivál Kórus az előre nyomtatott dalszövegek sorrendjében dr. Lakatos Istvánné – Lakatos György édesanyja, aki a városban generációkat tanított énekre – vezénylete mellett kalocsai, Kalocsa környéki népdalokat énekelt. Egy-egy közismert dalnál a vidám hangulatú főpróbába a sétálóutca közönsége is bekapcsolódott. A fesztivál végig jó hangulatú, tömegeket vonzó nyitónapja végére a képzeletbeli Kék Madár a Kalocsa feletti égbolt tetejére érkezett.