Különös életút Skultéti Árpádé: nyomozói munka, képzőművészeti sikerek

Skultéti Árpád képzőművészeti alapismereteit gimnáziumi évei alatt, majd a magyar-rajz szakos tanárképző főiskola felvételi vizsgájára készülve alapozta meg. Hivatásául mégsem ezt választotta, hanem bűnügyi nyomozóként tevékenykedett.

– A művészet, az alkotás szeretete arra ösztönzött, hogy napi munkám mellett kibontakoztassam a bennem rejlő tehetséget. A nyolcvanas évek végén ifjú Szappanos István és Bruncsák András művésztanárok vezetésével mélyítettem el tudásomat a kecskeméti Fényes Adolf Képzőművészeti Szakkörben. Főleg grafikai eszközökkel, ceruzával, szénnel, pasztellel, akvarellel dolgoztam. Állandó résztvevője voltam emellett a veránkai alkotótábornak – idézte fel művészeti pályájának kezdetét Skultéti Árpád.

– Mindig is vonzott az ötvösség, talán ennek hatására döntöttem úgy a nyolcvanas évek végén, hogy megpróbálkozom a tűzzománccal. A technikai alapjaival a kecskeméti Nemzetközi Tűzzománcművészeti Alkotóműhelyben ismerkedtem meg. Kiváló tanáraim voltak Túri Endre és Papp Gábor személyében. Leggyakrabban az úgynevezett rekeszzománc technikával dolgozom. A rekeszzománc egy olyan ötvöszománc technika, melynek során a fémtárgyak felületére rögzített vékony fémből készült határolókból mintát „rajzolunk”, majd a rekeszekbe töltjük a zománcot. Kedvenc témáim közé tartoztak és tartoznak ma is a történelmi alakok, a népmesei, balladai motívumok, régi és új címerek. Nemrégiben a madarak kerültek érdeklődésem középpontjába, ez idáig mintegy kétszázhúsz tűzzománc képem készült el. Jelenleg az ősi kultúrák horoszkópja, állatövi jegyei foglalkoztatnak. A sorozatból már öt megvan – mondta az alkotó.

Skultéti Árpád a tűzománc mellett kipróbálta az olajfestéses technikát is Bozsó János Munkácsy-díjas festőművész segítségével, a plen-air irányzatot követve. Fő törekvés az volt, hogy alkotásaiban megörökítse a szülőföldje környékén a Felső-Kiskunság, az alföld természeti szépségeit, a napszakok, az évszakok változásait.

– A bűnügyi munka területén soha nem éreztem igazán sikernek, ha valakit elítéltek. Egy-egy alkotásom viszont akár száz évig is fennmaradhat, megőrizve kezem munkáját – fogalmazta meg hitvallását a lajosmizsei alkotóművész.