2022.05.04. 06:50
A hatalmas erejű kitörés végül áldást hozott Szanknak
Szankot, illetve a környező pusztákat 1964-től vonták be a próbafúrások körébe, hiszen a korábbi szeizmikus mérések szénhidrogén-tárolószerkezetek jelenlétét igazolták. A Szank-1.-es számú kútból 1964. augusztus 1-jén tört fel a kőolaj, ami megváltoztatta a falu életét.
Fotókiállítás is nyílt a szanki művelődési házban az olajiparról Fotó: Tapodi Kálmán
Volt olyan időszak, amikor az ország földgázszükségletének több mint 20 százalékát szolgáltatta a szanki üzem – így emlékezett vissza Besesek Béla, aki több mint három évtizedig dolgozott a szanki földgázüzemben. Az üzemmérnök múltidéző sorai is helyet kaptak a Szanki portrék című kiadványban, amit a helybéli művelődésszervező, Tóth-Deme Anett és Loksa Gábor környezetvédelmi szakmérnök szerkesztett.
– Nagyon sok érték van Szankon, és nagyon sok értékes ember él itt – fogalmazott a helytörténeti kiadványról Varga Ferencné polgármester. Ez a mi otthonunk, a mi kis ékszerdobozunk: Szank.– írta a kötet előszavában a település vezetője.
A Múltunk értéke, közösségünk jövője című pályázat keretében megjelent kiadványban negyvennégyen mesélnek életük meghatározó eseményeiről és a szanki kötődésükről. Tóth-Deme Anett szerkesztő a kiadvány bemutatása során beszélt az izgalmas életutakat feltáró másfél éves munkáról, és reményét fejezte ki, hogy lesz folytatása a portrésorozatnak.
A hat település – Jászszentlászló, Gátér, Móricgát, Pálmonostora, Petőfiszállás, Szank – összefogásával megvalósult pályázat záróeseményén fotókiállítás is nyílt a szanki művelődési házban az olajiparról, aminek jelenléte 58 éve meghatározó a 2300 főt számláló községben.
Besesek Béla ma is a településen élő egykori üzemmérnök a következőképp fogalmazta meg a szénhidrogén-kitermelés Szankra gyakorolt hatását: Lassan természetessé vált, hogy az olajipar jelenléte jobb utakat, iskola- és sportpályaépítéseket jelent ebben a térségben.Az idézett sorok is olvashatók a Hajagos Csaba történész által szerkesztett Az aranyhomok drága kincse című kiadványban, melynek alcíme Mozaikok a szanki szénhidrogén-kitermelés történetéről.
– Nagyon fontos volt ennek az egész történetnek egy áttekinthető formában történő összefoglalása, amely az 1964–65-ben és az azt következő évtizedekben történt eseményeket tárja az utókor, a mai generációk elé – mondta a kiadvány bemutatóján Hajagos Csaba, aki hozzáfűzte: ez a dokumentum-összeállítás még csak kezdete annak a szándéknak, amely a szanki kőolaj- és földgázkitermelésnek állít örök emléket.
17 napig tartott a kitörés
A szanki szénhidrogén-bányászat egyik legemlékezetesebb napja 1965. január 23. volt, amikor kitört a Szank-4-es számú kút. A vizes, hideg, mocskos, harsogó pokol kialakulása két órán át tartott – így emlékezett vissza a kitörésre Somogyi László, aki részletesen is leírta az ipartörténeti eseményt. A szanki kút megfékezésére Szolnokról, Üllésről, Orosházáról is érkeztek kitörésvédelmi brigádok. A 17 napig tartó kitörés a váltakozó szélirányok miatt a falu felé eső fél házsorának néhány házát vastagon beterítette iszappal. A lakosság, a falu vezetése beledermedt a rémületbe.A hatalmas erejű kitörés végül áldást is jelentett a községnek, mert kiderült, hogy az ottani szénhidrogénkincs jóval nagyobb, mint gondolták. Olajipari szakemberek települtek Szankra, szolgálati lakások épültek, földgáz-előkészítő üzemet, távvezetékeket terveztek. Szank befogadta az olajbányászatot minden adottságával, sajátosságával együtt.
