A Mélymerülést szeretnék támogatni Király László György fotóinak bevételéből

A kivétel nélkül egy példányban létező, szignált képekből álló kiállítást Kriskó János nyitotta meg, aki mint a tavaly elhunyt közgazdász és fotóművész barátja volt jelen az eseményen. – A mai napig nagyon nehezen emésztem meg, hogy 64 éves korában, tragikusan fiatalon, tele tervekkel, egyszer csak itt hagyott bennünket – kezdte beszédét, majd leszögezte: a falakon látható fotók csupán töredékei annak a gazdag repertoárnak, amivel Király László György rendelkezett.

Mint elmondta, barátja 2004-ben döntötte el, hogy fotográfussá képezi magát. Pontosan tisztában volt önmaga kvalitásaival, tudta, hogy képes olyan képeket készíteni, amiktől „leesik az emberek álla”. A művész édesapja hozzátette, a kis Laci már négy évesen nagy ámulattal csodálta órákon keresztül, ahogy a fehér papíron megjelenik egy-egy kép.

– Laci hagyatéka nagyon sokrétű, elképesztően színes személyiség volt. Különleges helyet foglalt el az életében a játék, rajongott érte. Fantasztikusan talált ki játékokat, nagyon jól vezette őket és remek érzés volt a csapattársának lenni, mert olyankor az ember úgy érezte, ő is jól játszik. Rátermetten vezetett mindenféle közösséget, rendkívül nyitott volt a világra, mindig benne volt a tanulás szándéka és képessége – idézte fel az emlékeket Kriskó János, majd kiemelt néhányat a kiállított darabok közül.

– Van egy sorozat 2006-ból, amely alig titkoltan Baudelaire Romlás virágai című könyve után kapta a címét, így lett A pusztulás vonalai. Ezeken a képeken az akkor már bő 15 éve üresen álló homokbányai laktanyaegyüttes látható.

Laci észrevette, hogy az elhagyott épületek hajlamosak egy idő után organikus lényként viselkedni és olyan életjeleket produkálni, amelyeket más nem.

Kellő időben fedezte ezt fel, megvolt a maga sajátos látásmódja a világról, egy pici geometriával alátámasztva. De ott van még a 21. századi emberábrázolások című sorozat is, ahol élettelen bábukba öltöztetve mutatja meg egy telefon kameráján keresztül, hogy ebben a világban bizony benne van a gépiesség lehetősége, és él is bennünk rá a hajlam, ugyanakkor ennek tagadhatatlan veszélyei mellett gyönyörűségei is vannak. Laci továbbá mindig is szeretett egzotikus helyekre látogatni, élete része volt az állandó keresés, a világ megismerésének vágya, ezeket az úti élményeket pedig fotók formájában rögzítette is. Másik négy képén az ember életútjának stációi láthatók, ez gyakorlatilag egy csodás filozófiai költemény – részletezte, majd hozzátette: Király László György legelső, mélyen filozofikus fotósorozatára olyannyira felkapta a fejét a szakma, hogy abszolút kezdőként felvették a Magyar Fotóművészek Szövetségébe is.

Kriskó János arra kérte a jelenlévőket, segítsenek időről időre feleleveníteni Király László György emlékét. – Úgy gondolom, hogy Laci az a típusú közösségi ember, lelkes lokálpatrióta, városát okosan szerető személy volt, aki érdemes arra, hogy őrizzük az emlékét. A fotói kapcsán pedig nem az a fontos, hogy mennyi pénzt adnak értük, hanem hogy hazavihetnek egy darabot az ő világlátásából.

Mint elmondta,

a barátját mindig nagyon élénken foglalkoztatták a társadalmi egyenlőtlenségek, az elesettek sorsa,

nem véletlen tehát, hogy élete egyik utolsó műve a Mélymerülés volt, melynek az első pillanattól vállalt feladata, hogy teret adjon azoknak a szerzőknek, akik a professzionális irodalmi folyóiratokba nem férnek be, továbbá lehetőséget nyújtson a képzőművészeti munkák közlésére, de mindenek előtt rendre kiválaszt olyan támogatásra érdemes és rászoruló embereket, akikhez ilyen módon jótékonyan eljuttat bizonyos összegeket. – Ez a lap az ő utolsó produktumainak egyike, a lelkületének és gondolkodásának egyik nagyon fontos megtestesülése – hangsúlyozta Kriskó János, majd hozzátette: a képek eladásával az idő rostájának szörnyűségeit is igyekeznek kiállni.

Aki a fotók bármelyikét meg szeretné vásárolni egy jelképes összegért, annak Király László György feleségét, a jótékonysági fotókiállítás ötletgazdáját, Dobák Zitát kell keresnie, aki a szombatig nyitva tartó tárlat minden napján, délután 13 és 15 óra között a helyszínen lesz elérhető. Akinek nincs lehetősége a képek megvásárlására, a korábbi évekből fennmaradt naptárak egyikét is elviheti, amelyek szintén a művész saját fotóit tartalmazzák. Dobák Zita a befolyt összeget hiánytalanul fogja átutalni a Mélymerülés Utcalap részére.