Huszár Ildikó „Pötyi”

2021.10.17. 15:25

Ma is hódol szenvedélyének a kecskeméti táncművész

Huszár Ildikó „Pötyi” táncművész a kilencvenes évek elején párjával megnyerte a Ki mit tud?-ot, majd sorra remekeltek a világ- és Európa-bajnokságokon. Közben négy fiúnak adott életet, akik követték a tánc világába. Az ötvenes évei elején járó attraktív táncos ma is aktívan hódol szenvedélyének, a táncnak.

Sebestyén Hajnalka

Huszár Ildikó táncpedagogus, a Grapevine Show Dance Club tánciskola alapítója.

Fotó: Bús Csaba

– Hogyan került a tánc világába? Gyermekkorától erre készült?

– Egyáltalán nem, bár a sport az életem része volt. Szertornáztam, röplabdáztam, atletizáltam és úsztam magas szinten. Bármily hihetetlen, de 18 évesen, főiskolásként mentem el az első táncórámra. Aztán egymást követték az események, és valóban a legjobbak közé jutottam el.

– Milyen tánccal indított?

– A Tanítóképző Főiskolán óvónőnek tanultam, egyik csoporttársam csalt el az ifjúsági otthonba dzsesszbalettórára. Ekkor 1985-öt írtunk. Szinte azonnal magával ragadott, tehetségesnek bizonyultam. Nem sokkal később az intézmény felkért, hogy tanítsak gyerekeket táncolni. Közben elkezdtem a táncoktatói képzéseket, és később az Országos Rendezvényszervezői Irodától megkaptam a hivatásos működési engedélyemet.

– A rendszerváltás idején a Varga Attilával való párosuk azonnal meghódította a hazai tévénézőket. Hogyan találtak egymásra?

– Attilával, aki később a férjem lett, az ifjúsági otthon táncóráin ismerkedtem meg, és a közös munkából szerelem, majd házasság lett. Showtánc és akrobatikus rock and roll műfajban váltunk kiváló párossá, melyet versenyeredményeink is tükröztek.

– A sztárpárosuk később Európa több országában is bizonyított. Hogyan emlékszik vissza ezen időszakra?

– Az első nagy sikerünk Magyarországon született meg, 1993-ban megnyertük a Ki mit tud? országos tehetségkutatót, mely abban az időben nagyon nagy rangnak számított. 1994-ben a showtánc-világbajnokságon győztünk, majd az Európa-bajnokságon. A kilencvenes évek közepén, amit csak lehetett, megnyertünk. Nagyszerű párost alkottunk. Közben a kilencvenes évek elején tánciskolát alapítottunk Kecskeméten, a mai Grapevine Show Dance elődjét, mely a mai napig sikeres.

– Közben négy gyermekük született. Hogyan tudta összeegyeztetni a karrierjével?

– Donát még 1992-ben született meg, majd Botond 1997-ben, az ikrek, Bendegúz és Attila 1999-ben. Az első kettő fiúval együtt jártuk Európát, nem volt könnyű, de megoldottuk. Több hónapot töltöttünk egy-egy országban, a legemlékezetesebb számomra a Kanári-szigetek volt, ahol hét hónapig táncoltunk. Az ikrek után már nem turnéztunk, csak Magyarországon. Sajnos közben a házasságunk megromlott, és néhány évvel később elváltunk, de mindketten maradtunk a tánc világában, immár szólóban. A Grapevine tánciskolát én viszem tovább.

Huszár Ildikó „Pötyi” táncművész
Fotó: Bús Csaba

– A fiúk is a nyomdokaikba léptek. Örült neki?

– Igen, de semmit nem erőltettünk. Ebbe születtek bele, így számukra természetes volt a tánc szeretete, de közben több sportágban – kosárlabdában, vívásban, karatéban – is kipróbálták magukat. Bendegúz és Donát jelenleg a Budapest Táncszínház társulatában táncol. Botond és Attila a Grapevine-ben oktat civil szakmájuk mellett.

– Az évek alatt ön is képezte magát?

– Természetesen, elengedhetetlen a tánciskola vezetéséhez is. 2009-ben régi álmom teljesült, amikor a Táncművészeti Egyetemen modern társas- és showtánc szakon diplomát szereztem.

– Tánciskolája, a Grapevine 30 éves múltra tekint vissza. Hogyan látja, mennyiben mások a mai növendékek?

– A fejlődő szervezet számára mindig is rendkívül előnyös volt a tánc. Kamaszkorban, amikor az izmok még nyúlnak, a végtagok nőnek, pontosan ideális a tánc az egészség szempontjából. Sajnos ma már a fiatalok nem olyan egészségesen étkeznek, több a túlsúlyos, ez utóbbi azonban nem akadály a táncnál. A bajt abban látom, hogy kisebb a teherbírásuk, mivel alig mozognak, alig sétálnak, mindenhova autóval viszik őket.

– Elmúlt ötvenéves. Hogy érzi, meddig tud még táncolni?

– A tánc mondhatni kortalan, csak a megfelelő mozgásformát kell választani. El kell fogadni, hogy bizonyos kor felett az izomzat már nem annyira terhelhető. Ezen a nyáron éreztem először, hogy kicsit visszább kell vennem, már nekem sem megy minden mozdulat. Bár szerintem ez leginkább amiatt van, hogy a járvány idején én is kicsit leengedtem. A nyári táborban vettem észre, hogy vannak mozdulatok, amelyek már nehezemre esnek. Hozzátenném, a szeniortánc vagy balett az idősebbeknek is kiváló, ahol csak annyira mozgatják meg magukat, amennyit elbírnak. Ahogyan az Etka jóga anyja is mondta, sosem szabad leállni, mozogni kell.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!